http://imstillalive-fanfiction.blogspot.hu
Szerzője: J. Samuels
„A régi szobámban vagyok. A
résnyire nyitott ajtóm előtt állok a sötétben. Csendben vagyok, mert csendben
kell lennem. Elszörnyülködve bámulok ki a mostanra már teljesen megszokottá
vált „esti mesémre”. A drogos, alkoholista édesapámra, ahogy veri az
ártatlan, csupa szív édesanyámat. Csak nézem, mert mást nem tehetek. Mit is
tehetne egy ötéves, vézna kislány egy ilyen állattal szemben? Néma könnyek
csorognak végig az arcomon. Nem sírhatok, ezt észben kell tartanom. Tekintetem
az ágyra siklik, ami az egyik fal mellett van az enyémmel szemben. A bátyám
fekszik rajta, nyugodtan szuszog. Nem tudom, hogy bír ilyen körülmények között
aludni. Egy röpke pillanatra inogtam meg, az ajtó megcsikordult és már nem volt visszaút. Felhívtam magamra apám figyelmét.
Az emberét, aki mindig a térdén lovagoltatott, aki megvédett az éjszakai viharoktól. Kinek az ölelése olyan biztonságot nyújtó volt.
Nem tudom elhinni hogy vált ilyenné. Az én apukám. Anya azt mondja, nincs semmi baj. Hogy ő még mindig szereti.
Most felemelt kézzel, beesett, vérben forgó szemekkel közeledik felém, készen arra, hogy megüssön. Az én apukám. Az én hősöm…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése