2014. február 24., hétfő
I'm Still Alive ~Befejezett~
http://imstillalive-fanfiction.blogspot.hu
Szerzője: J. Samuels
„A régi szobámban vagyok. A résnyire nyitott ajtóm előtt állok a sötétben. Csendben vagyok, mert csendben kell lennem. Elszörnyülködve bámulok ki a mostanra már teljesen megszokottá vált „esti mesémre”. A drogos, alkoholista édesapámra, ahogy veri az ártatlan, csupa szív édesanyámat. Csak nézem, mert mást nem tehetek. Mit is tehetne egy ötéves, vézna kislány egy ilyen állattal szemben? Néma könnyek csorognak végig az arcomon. Nem sírhatok, ezt észben kell tartanom. Tekintetem az ágyra siklik, ami az egyik fal mellett van az enyémmel szemben. A bátyám fekszik rajta, nyugodtan szuszog. Nem tudom, hogy bír ilyen körülmények között aludni.
Egy röpke pillanatra inogtam meg, az ajtó megcsikordult és már nem volt visszaút. Felhívtam magamra apám figyelmét.
Az emberét, aki mindig a térdén lovagoltatott, aki megvédett az éjszakai viharoktól. Kinek az ölelése olyan biztonságot nyújtó volt.
Nem tudom elhinni hogy vált ilyenné. Az én apukám. Anya azt mondja, nincs semmi baj. Hogy ő még mindig szereti.
Most felemelt kézzel, beesett, vérben forgó szemekkel közeledik felém, készen arra, hogy megüssön. Az én apukám. Az én hősöm…”
Megtörhetetlen rohadék ~Befejezett~
http://megtorhetetlen.blogspot.hu
Szerzője: Essie S.
Nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy sem, csak azt, hogy
legjobb barát nélkül az élet egy tátongó üresség. Napközben még, ha nem is
annyira érzed a hiányát, amikor leszáll az éj, minden megváltozik. A
gondolataid csak körülötte forognak, újra és újra lejátszod magad előtt azt a
napot, amelyen a barátságotok zátonyra futott. Eszedbe jut a sok átsírt
éjszaka, mert nem volt kivel megosztanod az örömeidet, vagy éppen bánatodat,
nem volt, aki meghallgasson, nem volt, akiben megbízhatnál. Minden együtt átélt
élmény, amelyek a barátságot csak erősítették. Felmerülnek benned a kérdések: Miért? – csak erre tudsz gondolni. Miért
lett vége, hisz az egész egy apró hülyeségen alapult. És most nem, nem a
legjobb barátnőkről beszélek, hisz annál van egy erősebb kötelék. A fiú-lány
barátság. Egy olyan kötelék, ami sokkal fontosabb, mint egy lánnyal való
kötődés. Minden percben érzed a hiányát, mert nincs, aki észhez térítsen,
beszóljon, aki szekáljon, aki megértene. Két barátnő között noha megvan ez, még
sincs az a kötelék, az a kölcsönös törődés, mint egy fiúval. Hogy én hiszek-e ebben?
Egészen addig a napig hittem, amíg meg nem tudtam egy
titkot, ami mindenki számára látható volt, ám én mégsem tudtam elhinni.
Tizedik év végén kezdődött minden, amikor az első komolyabb barátommal
szakítottam. Így utólag belátva egy seggfej volt, ám én mégis teljesen a
padlóra kerültem. Hetekig csak toporogtam a folyosón, és mérhetetlenül
csalódott voltam, amikor más lánnyal láttam együtt. Szomorú voltam, és kikeltem
önmagamból. Összeroppantam.
Akkor történt meg először, aminek talán a következő évemet
köszönhetem, és amire tisztán emlékszem. Egy folyosói oszlop mögött bújtam meg,
amikor a volt barátomat egy másik lánnyal láttam csókolózni. Sírtam, mert nem
én voltam vele, és sírtam, mert igazán szerettem, míg neki én csak egy játék
voltam. Hátat fordítva, az oszlop mentén csúsztam le a hideg csempepadlóra,
miközben halk zokogásba kezdtem.
- Kérlek, ne
sírj - szólított fel egy hang, amire felnyitottam szemeimet. Észre sem
vettem a másik fiú jelenlétét egészen eddig, de könnytől homályos
látásommal is sikerült kivenni alakját. Harry Styles.
- Menj innen - suttogtam, de szavaim elhaltak, miközben felszipogtam.
- Csak segíteni akarok - motyogta, de én nem tudtam elhinni szavait.
- Persze,
segíteni, hogy még jobban lejárassam magam. Köszönöm, nem kérek belőle -
könnyeim szakadatlanul folytak végig arcomon, majd egészen az államig,
ahol már nyakamat kezdték áztatni a sós cseppek. És ekkor olyan történt,
amit sohasem felejtek el. Kezeivel közelebb nyúlt hozzám, és lágyan
megsimította a karomat.
- Attól
függetlenül, hogy a legjobb barátom, nem tartom helyesnek, amit csinál.
Én sosem tenném ezt egyik lánnyal sem. Kérlek, szedd össze magad. Nem
érdemli meg senki, amit ő tesz. Csak felejtsd el, és lépj túl rajta.
Millió fiút megkaphatsz rajta kívül, hidd el - suttogta, és én őszinte
hangjára felpislogtam rá. Nem értettem, és ő sem szólt semmit, csak
lágyan elmosolyodott, majd felállva otthagyott engem. Ekkor kezdődött el valami.
2014. február 19., szerda
Perfect ~Befejezett~
http://ltp-perfect.blogspot.hu
Szerzője: L. T. P.
Már hozzászokhattam volna, a csendhez, mely körülölel a nyári szünetem alatt. Nem rég lett vége az iskolának, de osztálytársaimnak már se híre, se hamva. Nem, mintha annyira érdekelt személy lennék, na de akkor is, szeretek közösségben lenni, még olykor is, ha szürke kisegérként bújok meg a társaságban.
Valószínűleg minden kortársam jókedvűen nyaral a családjával, kivéve engem. Család, ugyan már! Az édesanyámat tíz éves koromban vesztettem el, édesapám egyik balul elsült akciója miatt. Mit is mondhatnék? Anya szülei apám bajos gondolkodása, és ügyei miatt hagytak magunkra minket, még gyermekkoromban, apámét pedig sosem ismertem. Állítása szerint, szükségtelen ezzel foglalkoznom. Megfordult már a fejemben a gondolat, hogy megölte a saját szüleit, és ezért nem beszélt még sosem róluk, de mindig elhessegettem, ugyanis ezt nem nézem ki belőle. A borús kinézete, hollófekete haja, és szürke szemei ellenére, nem rossz ember, bizonyos tekintetben. Bár lehet, csak az elfogultság beszél belőlem, hiszen a tulajdon édesapámról, az egyetlen ismert rokonomról van szó.
Gúnyosan felhorkantottam, előző gondolatmenetemen. Mik nem jutnak eszembe! Apám és a jó, két külön világ, hiszen egy eszes dílerről van szó. Hál’ Istennek, még nem kapták el őkelmét, de ami késik, nem múlik…
Ezerszer könyörögtem már neki, hogy hagyja abba, keressen egy tisztességes, jól fizető állást, de kérlelő szavaim süket fülekre leltek. Fáj belegondolni, hogy bármikor bekopoghat az ajtón a rendőrség, s megbilincselve vezethetik ki a kapun, engem ezzel lelkileg eltiporva. Manapság egyre többször szaladgál kobakomban az utálatos gondolat; Mi lesz velem, ha Őt is elszakítja mellőlem a sors?
Szerzője: L. T. P.
Már hozzászokhattam volna, a csendhez, mely körülölel a nyári szünetem alatt. Nem rég lett vége az iskolának, de osztálytársaimnak már se híre, se hamva. Nem, mintha annyira érdekelt személy lennék, na de akkor is, szeretek közösségben lenni, még olykor is, ha szürke kisegérként bújok meg a társaságban.
Valószínűleg minden kortársam jókedvűen nyaral a családjával, kivéve engem. Család, ugyan már! Az édesanyámat tíz éves koromban vesztettem el, édesapám egyik balul elsült akciója miatt. Mit is mondhatnék? Anya szülei apám bajos gondolkodása, és ügyei miatt hagytak magunkra minket, még gyermekkoromban, apámét pedig sosem ismertem. Állítása szerint, szükségtelen ezzel foglalkoznom. Megfordult már a fejemben a gondolat, hogy megölte a saját szüleit, és ezért nem beszélt még sosem róluk, de mindig elhessegettem, ugyanis ezt nem nézem ki belőle. A borús kinézete, hollófekete haja, és szürke szemei ellenére, nem rossz ember, bizonyos tekintetben. Bár lehet, csak az elfogultság beszél belőlem, hiszen a tulajdon édesapámról, az egyetlen ismert rokonomról van szó.
Gúnyosan felhorkantottam, előző gondolatmenetemen. Mik nem jutnak eszembe! Apám és a jó, két külön világ, hiszen egy eszes dílerről van szó. Hál’ Istennek, még nem kapták el őkelmét, de ami késik, nem múlik…
Ezerszer könyörögtem már neki, hogy hagyja abba, keressen egy tisztességes, jól fizető állást, de kérlelő szavaim süket fülekre leltek. Fáj belegondolni, hogy bármikor bekopoghat az ajtón a rendőrség, s megbilincselve vezethetik ki a kapun, engem ezzel lelkileg eltiporva. Manapság egyre többször szaladgál kobakomban az utálatos gondolat; Mi lesz velem, ha Őt is elszakítja mellőlem a sors?
2014. február 15., szombat
Sister ~Bezárt~
Megnéztem a blognak a trailerét, és valami eszméletlen!!! Bár a blogot még nem olvastam el, de egész jónak tűnik, ezért kiteszem ide. :) Szerintem ilyen Twisted féle blog lehet... Ja, és ez is egy fordítás.
Tovább jó olvasást!
F.
http://sisterhuhsff.blogspot.hu
Az események kibontakoznak Londonban. Egy országban, amely a versenyzésről híres. Ennek a játéknak két Csillaga van. Harry Styles - fiatal, vonzó, bunkó fiú, és Ben Marshall- veszélyes, kegyetlen 'maffiózó'. A nézeteltérés véres összecsapássá alakul, amikor Marshall kárt tesz Harry családjában. Harry készen áll, hogy minden szükséges lépést megtegyen, hogy elpusztítsa Ben-t. Készen áll mindenre, nem fog megállni. De minden megváltozik, amikor Harry szerelmes lesz Katherinne-be, a véres ellenségének húgába.
Tovább jó olvasást!
F.
http://sisterhuhsff.blogspot.hu
Az események kibontakoznak Londonban. Egy országban, amely a versenyzésről híres. Ennek a játéknak két Csillaga van. Harry Styles - fiatal, vonzó, bunkó fiú, és Ben Marshall- veszélyes, kegyetlen 'maffiózó'. A nézeteltérés véres összecsapássá alakul, amikor Marshall kárt tesz Harry családjában. Harry készen áll, hogy minden szükséges lépést megtegyen, hogy elpusztítsa Ben-t. Készen áll mindenre, nem fog megállni. De minden megváltozik, amikor Harry szerelmes lesz Katherinne-be, a véres ellenségének húgába.
Forgetting ~Befejezett~
Helló kedves Olvasók! Régen hoztam már fanfictiont, úgyhogy most be is pótlom! :) Sajnos ehhez a bloghoz sincs prológus, így egy részletet hoztam belőle, na meg két trailert. Ajánlom mindenkinek ezt a blogot hiszen nagyon megható. Az írónő másik blogját is érdemes elolvasni!
Itt a link: http://my-favourite-hungarian-blogs.blogspot.hu/2013/09/last-moments.html
További jó olvasást!
F.
http://bri-forgetting.blogspot.hu
Szerzője: Brianna Rybak [Bri.]
"Halványan rémlett, hogy kik is lehettek a One Direction énekesei, ha rájuk gondoltam a One Thing című daluk ritmusa már az ujjaim hegyén volt, ahogy az asztalon doboltam, de semmi többet nem jelentettek nekem öt kamasz, tehetséges srácnál. Ezért nem is igazán hatott meg esetleges feloszlásuk."
Itt a link: http://my-favourite-hungarian-blogs.blogspot.hu/2013/09/last-moments.html
További jó olvasást!
F.
http://bri-forgetting.blogspot.hu
Szerzője: Brianna Rybak [Bri.]
"Halványan rémlett, hogy kik is lehettek a One Direction énekesei, ha rájuk gondoltam a One Thing című daluk ritmusa már az ujjaim hegyén volt, ahogy az asztalon doboltam, de semmi többet nem jelentettek nekem öt kamasz, tehetséges srácnál. Ezért nem is igazán hatott meg esetleges feloszlásuk."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)