A következő címkéjű bejegyzések mutatása: one direction. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: one direction. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 8., csütörtök

Fordított szavak és hazugságok ~Befejezett~


http://forditottszavakeshazugsagok.tumblr.com/



Anna Austin vagyok. Egy 19 éves lány, aki Londonban él, Angliában. Az emberek azt gondolják, hogy egy olyan lánynak, mint nekem, mindig boldog élete volt. Az igazság viszont pont az ellentéte annak, amit gondolnak. A poklon mentem keresztül, miközben felnőttem. De nem hagyom, hogy ez nagyon befolyásoljon, mert nem akarok már a múltban élni. Annyi hazugságot 
hallottam már, hogy azt hittem, vége. De basszus, mennyire rosszul hittem!

Invisible

http://invisiblefanfic.tumblr.com/


Abbie Cartert édesanyja Írországba küldi, pedig nagyon jól tudja, hogy a lánya gyűlöli azt a helyet. Abbie, amint megérkezik legszívesebben fordulna is vissza. Egyszerűen utálja az  egész országot. Megismerkedik egy fiúval, Niall Horannal. Egy házban kénytelen vele élni, pedig eleinte egyáltalán nem kedveli a fiút és azt gondolja ez kölcsönös is. Az iskolában senki nem veszi észre, mindenkinek láthatatlan, kivéve három lánynak, Kimnek, Hollynak és Charlotte-nak. Niall mindentől és mindenkitől óvni próbálja, és ezt, Abbie nem érti miért teszi, és örülne neki ha végre leszállna róla. Megismerkedik Derekkel akit első látásra egy nagyon kedves fiúnak gondol, bár ezt Niall cseppet sem jó szemmel nézi.
(Saját szerzemény, remélem nem ment el a kedvetek az olvasástól! :D)

2014. február 19., szerda

Perfect ~Befejezett~

http://ltp-perfect.blogspot.hu

Szerzője: L. T. P. 



► Perfect ◄  | ☼ BEFEJEZETT ☼ |Már hozzászokhattam volna, a csendhez, mely körülölel a nyári szünetem alatt. Nem rég lett vége az iskolának, de osztálytársaimnak már se híre, se hamva. Nem, mintha annyira érdekelt személy lennék, na de akkor is, szeretek közösségben lenni, még olykor is, ha szürke kisegérként bújok meg a társaságban.
Valószínűleg minden kortársam jókedvűen nyaral a családjával, kivéve engem. Család, ugyan már!
Az édesanyámat tíz éves koromban vesztettem el, édesapám egyik balul elsült akciója miatt. Mit is mondhatnék? Anya szülei apám bajos gondolkodása, és ügyei miatt hagytak magunkra minket, még gyermekkoromban, apámét pedig sosem ismertem.  Állítása szerint, szükségtelen ezzel foglalkoznom. Megfordult már a fejemben a gondolat, hogy megölte a saját szüleit, és ezért nem beszélt még sosem róluk, de mindig elhessegettem, ugyanis ezt nem nézem ki belőle. A borús kinézete, hollófekete haja, és szürke szemei ellenére, nem rossz ember, bizonyos tekintetben. Bár lehet, csak az elfogultság beszél belőlem, hiszen a tulajdon édesapámról, az egyetlen ismert rokonomról van szó.
Gúnyosan felhorkantottam, előző gondolatmenetemen. Mik nem jutnak eszembe! Apám és a jó, két külön világ, hiszen egy eszes dílerről van szó. Hál’ Istennek, még nem kapták el őkelmét, de ami késik, nem múlik…
Ezerszer könyörögtem már neki, hogy hagyja abba, keressen egy tisztességes, jól fizető állást, de kérlelő szavaim süket fülekre leltek. Fáj belegondolni, hogy bármikor bekopoghat az ajtón a rendőrség, s megbilincselve vezethetik ki a kapun, engem ezzel lelkileg eltiporva.  Manapság egyre többször szaladgál kobakomban az utálatos gondolat; Mi lesz velem, ha Őt is elszakítja mellőlem a sors?

2014. január 11., szombat

A színfalak mögött


http://backstagestory1d.blogspot.hu

Szerzője: Leah
A színfalak mögött 
A történet főszereplője Adi, akinek az apja a Londoni O2 arénában dolgozik vezető pozícióban. Phillel, a bátyával remek kapcsolatot ápol, ami részben annak is köszönhető, hogy anyjuk már egészen kiskorukban eltávozott. Nati, a legjobb barátnője, testvérként élnek egymás mellett minden nap, bár Natinak van saját otthona is, szinte mindig Adiék házában van. Mind a ketten szabad szájúak és gyakran okoznak meglepetést másoknak. Adi, Nati és Phil rendszerint besegít az apjának az arénában, így keresztezi az útjuk a One Direction útját is. 

2013. december 22., vasárnap

Kínos csend

http://kinoscsendonedirection.blogspot.hu

Szerzője: K Nesi
Kínos csend

 


June Fitzpatrick pimasz és bizonytalan. Megfontolt, mégis vad. Ártatlan, mégis tüzes. Tervezgető és egyenes jellem. Irányító típus, álmodozó, szemtelen... és egy kicsit ittas.




Igen, mindenért ez utóbbit okolja.



Egy sztori a szendvicsekről, arról aki elkészíti őket és arról, aki megeszi.

2013. december 17., kedd

My Best Friend, Harry Styles or not? ~Befejezett~

http://mybestfriendharrystylesornot.blogspot.hu/

Szerzője: Nessi



My Best Friend,Harry Styles or not? (Befejezett)

Mint évek óta minden nap most is Harryvel az oldalamon hagytam el a nagy épületet, kezemet óvatosan az övébe csúsztattam és úgy sétáltunk haza. Nem jártunk,soha nem is fordult meg ez egyikünk fejében sem. Egyszerűen csak annyira régóta ismerjük egymást, hogy a kézen fogva sétálgatás már természetes volt, persze sokszor megkaptuk az idős néniktől akik nem ismernek minket, hogy: "Jajj milyen édes fiatal pár". Egyszer arra is rá kérdeztek, hogy mióta vagyunk házasok, 14 évesek voltunk...gratulálok mami igazán jó a szemed, terhesnek miért nem néztél?   Jól van, ez gonosz volt. Tiszteletlen vagy Milly!
Egyik szemem sírt a másik nevetett miközben Hazza közelebb húzott magához és adott egy puszit a homlokomra.
-Mi ez a nagy szótlanság?-váltak el ajkai a homlokomról és vigyorogva oldalba bökött.
-Semmi.-rántottam meg a vállam.
Nagyon is megvolt az oka, jelentkezett az X-Factorba és nemsokára itt hagyja Holmes Chapelt a válogatás miatt, és ha bekerül, mert úgy is be fog, akkor jó hosszú időre. Megpróbáltam vele örülni, mert örültem, hogy ő helyettem is valóra váltja az álmait de akárhányszor egyedül maradtam tele volt a fejem azzal, hogy ő el fog menni és én itt maradok a legjobb barátom nélkül.
-Történt valami?-simított ki az arcomból egy tincset.
-Ha történt is volna,már tudnád.
Nem sokat vagyunk egymás nélkül, tulajdonképpen csak este, a napot egymással vagy egymásnál töltjük. Mellettünk haladt el egy öreg házaspár akik öreg szemeikkel mosolyogva néztek ránk.
-Megint azt hitték, hogy a barátnőm vagy.-motyogta a fülembe és nyomatékosítás képen adott egy puszit a nyakamra.-Szerinted ettől megbotránkoztatom őket valamennyire?
-Legyél már kicsit tisztelettudóbb az öregekkel Styles.-nevettem fel.
-Én mindig az vagyok.-kacsintott.
Lassan haza érkeztünk, a kapuban még adott egy puszit az arcomra.
-Köszönök anyának utána átmegyek.-engedte el a kezem.
-Oké.-vigyorogtam rá és be szaladtam.-Megjötteem!-ordítottam el magam az ajtón belépve.
-A konyhában vagyok!-válaszolt anyu.
Le dobtam a táskám és a konyhába szaladtam, fel ültem a pultra és egy puszival köszöntöttem anyát, mást nem nagyon tudtam mert a szüleim elváltak és apu Franciaországba költözött.
-Hol hagytad Harryt?-simogatta meg a hajam.
-Mindjárt jön.-piszkáltam meg a lábasban fincsin gőzölgő főtt kukoricát.-Au.-rántottam el a kezem, a drága anyukám rá csapott.
-Ne nyúlkálj, az Harryé.
-Mi az enyém?-lépett be a göndör.
-Az én anyám főz neked kukoricát.-duzzogtam.
-Majd kapsz az enyémből. Szia Bess.
-Szia Harry.-szedte ki anyu egy tányérra a kukoricákat.-Anyukád otthon van?
-Igen.-bólogatott jó kisfiúsan.
Le ugrottam a pultról és fel szaladtam a lépcsőn és be rontottam a szobámba.
20, 19, 18...
-Mit csináljunk?-ugrott be mellém az ágyamba.
-Filmezünk?-piszkáltam a takaró csücskét, péntek van így nem kell tanulni.
-Igazából szerelem?-vette el az éjjeliszekrényemről azt a filmet amit már ezerszer megnéztünk együtt.
-Hozom a kukoricát.-vergődtem ki a takaró fogságából.
-Karamellás kukorica?-fogadott egy mosollyal az arcán anya.
-Honnan tudtad?
-Péntek van. Kitalálom mit néztek, Igazából szerelem?
-Gondolat olvasó vagy.
-Csak ismerlek titeket, átmegyek Anne-hez. Jók legyetek és ha lehet, ne robbantsátok fel a házat.
-Nem is csináltunk még egyszer se olyat.
-Csak felgyújtottátok a függönyt.
-6.-ba.
-Nem baj.-lépett ki az ajtón.
Magamhoz vettem a kukoricát és vissza mentem az emeltre, Harry el rendezte a kispárnákat az ágyon ahogy mindig, hátát a falnak támasztotta és megpaskolta a helyet maga mellett. Be bújtam mellé, az ölembe tettem a kukoricát és elindította a filmet.

Laters baby ~Bezárt~

http://latersbaaby.blogspot.hu

Szerzője: Alexa

FONTOS!Főhősnőnk egy 17 éves lány, Aurora, aki egy balett táncos, de már maga sem tudja, hogy a saját álmát követi, vagy csak a szüleinek akar megfelelni. Hetek óta azt érzi, hogy valaki figyeli, de a  legjobb barátnője, Ashley sem hisz neki. Vajon ki lehet az, akinek pillantását Aurora magán érzi? A találkozásuk egy veszélyes ám de szenvedélyes szerelemmé alakul. De itt még korán sincs vége. Sötét titkokra derül fény....

Angyal az éjben ~Befejezett~


Angyal az éjben - BefejezettMit tennél, ha nem lenne elég kereseted a főiskolára, lakásod fenntartására és egyéb kiadásaidra? Hogyan próbálnál meg több pénzhez jutni? Te képes lennél feladni az elveidet, hogy a hatalmas város, London ne gyűrjön maga alá? Hajlandó lennél kiszolgáltatott nővé válni már huszonévesen, hogy elérd az álmaidat?
Norina Spencely-nak nincs más választása, prostituáltnak áll boldogulása érdekében. Aztán egyszer csak találkozik a szintén problémákkal küzdő Louis Tomlinson-nal. Életük szép lassan megváltozik, de hiába szeretnek egymásba, saját gátlásaik akadályozzák őket. Rengeteg fájdalom, kimondatlan szavak, és legvégül egy tragikus eset, ami mindenkit rádöbbent arra, milyen mulandó az élet.

2013. december 15., vasárnap

Nobody Compares To You ~Befejezett~


http://pretendedfeelingsortruelove.blogspot.hu



Szerzője: Norah.S


Ariana Baker fiatal kora ellenére most fejezte be az egyetemet és diplomás pszichológus lett. A világszerte híres banda, a One Direction háza táján kevésbé rózsás a helyzet. A csajozógép, Harry Styles a hírnév hatása alá került és egy bizonyos újságcikk és barátnőjével való szakítás miatt teljesen megváltozik. Így bandatársai elhatározzák, hogy segítenek neki és bebizonyítják, hogy az újságnak nincs igaza. Ehhez a lány segítségére is szükség lesz. Vajon hogyan fonódik össze a sorsuk? Mit szól Ariana a beképzelt Harry Styleshoz, akit a hírnév magával ragadott? Mit szól a banda nőcsábásza a lány visszafogottságához? Milyen következményekkel jár, ha két ellentétes gondolkodású fiatal kerül össze?
Ne felejtsük el azt sem, hogy két főhősünknek van némi rejtegetni valója is..

Shadow. ~Befejezett~


http://shadowfanfictionhu.blogspot.hu

Szerzője: V. xx

Shadow.Nos, a nevem Sam Ross. 18 éves vagyok, nem rég fejeztem be a gimit. Az édesanyám évekkel ezelőtt, autóbalesetben halt meg. Apám ennek hatására az alkoholba menekült. Régen volt olyan, hogy megvert, ezért maradt néhány életre szóló emlékeztető a testemen. Ennek ellenére szeretem. Anya halála után összeroppant, nehezen tudott talpra állni, ez is csak a káros szenvedélynek köszönhető. Anyám régi barátnője, Suzanne, vezet egy rendezvényszervező céget, amit  még anyuval közösen indítottak el. Időnként ad egy kis munkát, a partykon. Általában pincérnőként érvényesülök.

A legjobb barátaim, Clar és Sofie. Őket már kisiskolás korom óta ismerem, mindig számíthatok rájuk és bármit megbeszélhetek velük.

A fiúk.. Még soha nem volt barátom. Kissé félek az ellenkező nemtől, nehezen tudok megnyílni feléjük. Ha engem igazán megakar szerezni magának valaki, annak kitartónak és türelmesnek kell lennie.

2013. november 12., kedd

Twisted - magyar

Ismét egy fordítással jelentkezem. ;) Ez is egy angol fanfiction fordítás, amit a napokban találtam, és úgy vélem egy nagyon izgalmas történet. Igaz, hogy néhol brutális jelenetek vannak benne, tehát az lehetőleg ne olvassa el aki nem bírja az ilyet, de egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom. (Kicsit olyan mint a dark - magyar fordítás csak sokkal durvább). A folytatást ebben a bejegyzésben találhatjátok: http://my-favourite-hungarian-blogs.blogspot.hu/2014/05/negyedik-bejegyzes.html

További jó olvasást!

F.

http://twistedhu.tumblr.com

Szerzője: Zsó





"Hát Kim, igazad volt. Itt esik…, elég sokat."- mondtam hangosan a telefonba, megpróbálva túl kiabálni a zuhogó esőt. Szorosan fogtam az esernyőm fogantyúját.  Hideg volt, a sűrű eső a könyörtelen széllel együtt folyamatosan próbált fellökni. Épp csak egy pohár kávéért ugrottam le, mikor ez a váratlan vihar lecsapott és teljes erővel rám zúdult. Úgy döntöttem, elfelejtem a kávét és visszamegyek a lakásomba. Ekkor hívott az egyik jó barátom, Kimberly.
„Megmondtam.”-válaszolta és erősen kellett koncentrálnom, hogy  halljam. A fogaim elkezdtek vacogni, az egész testem le volt fagyva.
„Visszahívlak, amint hazaértem.”-ígértem, de a válaszát már nem tudtam meghallgatni, mivel egy hangos mennydörgés dörrent el felettem. Összerezzentem, majd sietve átkocogtam az utca másik oldalára. Gyorsan sétáltam  lefele a járdán, az esernyőt a szél ellen tartva, így küzdve ellene. Köszönhetően a könyörtelen esőnek alig ismertem fel a körülöttem levő környéket. A telefonomat biztonságosan a táskámba tettem, próbálva szárazon tartani. Azonban néhány pillanat telt csak el mielőtt a víz az arcomba fröccsent. Hirtelen megálltam  azon tűnődve,hogy  hogyan jutott át a víz az esernyőmön. Nagy döbbenetemre láttam, hogy egy hatalmas lyuk szakadt ki rajta. Az orrom alatt szitkozódtam és  összecsuktam az esernyőt, most már az egész testem átázott a víztől, pusztán pár másodperc alatt. Gyorsan valami menedék után kutattam, és megláttam egy sikátort tőlem  balra. Az épületeknek mindkét oldalt hosszú tetejük  volt. Úgy tűnt az eső nem tud bejutni a sikátorba. Befutottam a sikátorba, megkönnyebülten felsóhajtottam mikor nem éreztem többé az esőt és  szél is békén hagyott. Lihegtem és rázott a hideg, neki dőltem a téglafalnak és becsuktam a szemem. Biztonságban voltam. Most még. Egészen addig itt maradhatok, amíg a vihar el nem vonul. Lepillantottam az öltözékemre. A baráti összejövetelre amire az egyik barátnőm hívott meg, egy egybe ruhát viseltem. A lány neve Francine volt és  egész életében Londonban élt. Remekül szórakoztam vele és a haverjaival, de a ruha amit viseltem fehér volt, és most teljesen átlátszó. Frusztrációmba a fogaimat csikorgattam és öntudatlanul összefontam a karom a mellkasom előtt.
„Ne tedd”- jött egy hang előlem. Igen, előlem.  A szemeim elkerekedtek és kihúztam magam, ott tartva a kezeimet ahol eddig voltak. A szemeim a sötétséget fürkészték de semmit nem találtak. És aztán, hirtelen, úgy tűnt mintha a sötétség megmozdult  volna. Úgy éreztem mintha csak képzeltem volna, egészen addig, míg egy villám nem villant az égen, megvilágítva mindent egy rövid pillanatra.  Egy férfit láttam magam előtt állni, és épp csak egy pillantást tudtam vetni a barna göndör hajára. Aztán megint minden sötét lett, mikor a mennydörgés hangja megérkezett. Egy kicsit jobban a mögöttem lévő falhoz szorítottam magam, és el kellett ismernem, hogy egy kicsit elbátortalanított amit láttam. Egy pasi az árnyékban állva?
„S-segíthetek?”- akadozva kérdeztem, mivel nem igazán tudtam beszélni a vacogó fogaim miatt.
„Új vagy errefelé?”-folytatta a hang. Mély rekedtes hangja volt, brit akcentussal. Meg kellett erőltetnem a szememet, hogy rajta tudjam tartani.„Igen, új vagyok itt.”-válaszoltam a sötétséget nézve
„Hát valamit tudnod kell.”- a hangjától végig futott a hideg a hátamon. Nem értettem miért van ekkora hatással rám. Kipillantottam a sikátorból látva hogy az eső lassan alább hagy. Úgy tűnt, hogy néhány perc múlva  a felhőszakadás szitáló esőbe csap át. Az ernyőmet a földre ejtettem és vártam, hogy folytassa. De mikor megszólalt, a hang közvetlenül mellőlem jött, mintha egyenesen a fülembe beszélne.  
„Enyém ez a város” Meghátráltam a hirtelen közelségétől, a mozdulat közben neki súrlódva valaminek. Oké, szóval közvetlenül mellettem állt, anélkül, hogy észre vettem volna. Arrébb léptem tőle, a szemeim továbbra is a sötétséget fürkészték.
„Tied a város?”-ismételtem meg halkan. Felnevetett , amitől már megint végig futott a hideg a hátamon.
„Igen. Kérdezd meg az egyik itteni barátodat.Határozottan fel fogja ismerni a nevem”
Haboztam. „Mi a neved?”
„Harry Styles” Egyáltalán nem hangzott ismerősnek, de ismétlem, új voltam errefelé. Azt gyanítottam, hogy a szó szoros értelmében értette, hogy övé a város – szerződési okirattal meg mindennel. Kezdtem megnyugodni.
„Hát, helyes városod van”-próbáltam nyugodtnak hangzani.”Mióta tied a város? Vagy családon belül öröklődött rád?”
„Mi a neved?”- figyelmen kívül hagyva a kérdésem.
„Claire.”-válaszoltam, miközben a karjaimat dörzsölgettem.
„Hát, Claire, menj el az egyik barátodhoz, majd ők mesélnek rólam.”- úgy hangzott mintha már megint közelebb jött volna. Az egész testem megmerevedett és a lélegzetem is elakadt.Hátráltam, de aztán megálltam mikor valami nagyon meleget éreztem a vállaimra kerülni.”Viseld ezt most. Reszketsz mint a falevél.” Elléptem, sokkal jobban érezve magam ,  így hogy  rámerítette a kabátját. Ez volt minden amire vágytam: egy kis melegség – bármilyen is.Beleburkolóztam, a karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatva. Nagynak és nehéznek tűnt, de azonnal felmelegedtem tőle.
„Oh és Claire?”-most már szemből jött a hangja.
„Igen?”
„Ismét látni fogjuk egymást….. méghozzá elég hamar” – hallottam a hangján, hogy mosolyog.  Nem tudtam, hogy amit mondott az jó dolog, vagy inkább rossz. Gyorsan megköszöntem és kinéztem az esőre. Most már csak szelíd szitálás volt, néhány széllökéssel. Láttam az utcatáblát és tudtam hogy csak egy saroknyira vagyok Francine házától. Talán nem bánja ha megkérem hadd maradjak nála pár percig. Vissza pillantottam a vállam fölött, a sötétségbe bámulva. Azon tűnődtem a pasi még mindig ott van-e. Nem tudtam megmondani. És ezzel, kifutottam a szitáló esőbe. Beletartott 2 percbe mire Francine házához értem, és felsiettem a tornác lépcsőin , hogy kopogtassak az ajtón.Egy világoskék köntösbe nyitott ajtót. Mikor meglátott levegő után kapott és a karomnál fogva  behúzott, gyakorlatilag berángatott. Azt hittem azért aggodalmaskodik , mert az esőben álltam. Azonban ő valami más miatt aggódott.
„Ez a te kabátod?”-kérdezte élesen, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Észrevettem hogy bezárta, majd kileskelődött az ablakon. Egy csésze tea volt a kezében, de az többé már nem érdekelte.
„Nem”-mondtam neki, kínosan álldogálva az ajtó bejáróban.”Nem lenne gond, ha itt maradnék…”
„Claire, el kell mondanod ki adta neked ezt a dzsekit”- Szegezte rám kék szemeit. Igazi félelmet láttam bennük.
„Ez a pasi adta nekem.” –motyogtam, nem értve miért volt ennyire megijedve.
„Milyen pasi? Hol láttad?”-kérdezte elsétálva mellettem. Letette a csésze teáját az asztal végére és lehuppant a kanapéjára. Épp le akartam ülni a másik díványra de aztán meggondoltam magam. A ruhám csurom vizes volt. Mikor nem válaszoltam, megdörzsölte a halántékát és hirtelen kimerülten megszólalt, „Menj a szobámba és találj magadnak néhány száraz ruhát. Addig ezeket beteszem a szárítóba.” Bementem a szobájába és levettem a kabátot. Egy fekete bőr dzseki volt és úgy nézett ki mint amit sokat hordtak. Letettem az ágyra, és találtam néhány tiszta, száraz ruhát. Gyorsan átöltöztem, máris jobban érezve magam hogy száraz ruhákba bújtam. Találtam egy kefét is és azzal átfésültem a csurom vizes hajamat. Mikor kész voltam, összecsavartam a vizes ruháimat és visszamentem Francinehez, aki mélyen a gondolataiba volt merülve. Amint besétáltam rám bámult mintha nem is ismerne.
„Fran?”-kérdeztem bizonytalanul, a ruháimat feltartva.
„Csak tedd le őket az asztalra”- tekintetét le nem véve rólam.
„Mi a baj?”-ültem le vele szembe.Felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és átkaroltam őket.
„Claire, ki adta neked azt a dzsekit?”-Kérdezte lassan Francine.”Megadta a nevét?”
„Azt mondta Harry Styles-nak hívják.”- Elkerekedett a szemem mikor ő hangosan levegő után kapott- mintha azt mondtam volna neki hogy valaki meghalt- és szorosan becsukta a szemeit, mintha nem akarna többet tudni. Néztem őt, azon tűnődve mi lehet ennyire rossz.
„Nagyon sajnálom.”-mondta halkan  a fejét rázva.”Sose beszéltem neked…róluk.”
„Kikről?”
„Harry Styles egy banda tagja.”- mondta lassan , remegő hangon. „Ők egy rossz, de erős banda. Mióta az eszemet tudom, azóta itt vannak. Gyakorlatilag övék a város.”
„Szóval ezért mondta, hogy az övé a város”-suttogtam. Francine úgy nézett ki mint aki bármelyik pillanatba el hányja magát. „Ők a nagyon rossz hírek. Harry…hozzád nyúlt?”
„Nem.”-válaszoltam. „Csak odaadta a kabátját hogy használjam.”
„Oh ne,” mormolta Francine, „ez azt jelenti hogy felkeltetted az érdeklődését.”
„Vagy csak próbált barátságos lenni?” – kérdeztem, remélve hogy igazam van. De mikor erre Francine felnevetett, elveszett a reményem. ”Harry nem barátságos. Egyáltalán nem. Hacsak tudnád…. Harry nem egyedül van a bandába. Mindannyian gonoszok. Persze Zayn a legrosszabb, de Harry a második legrosszabb. Mindannyian egy védjegyes dzsekit hordanak, olyat amilyet te is viseltél.” Elkezdtem félni. A pasi akihez beszéltem , aki a sötétbe rejtőzött, egy banda tag?
„Ölt valaha embert?”-kérdeztem halkan.
„Valószínűleg.”Francine  végig futtatta a kezét rövid szőke haján. „És ez most rosszabb, mert nálad van a kabátja. Tudod mit jelent ez, ugye?” Vártam.
„El fog jönni érte. És ez azt jelenti hogy érted is el fog jönni.”

2013. november 10., vasárnap

Angel Love ~Bezárt~


http://theangelsavior1d.blogspot.hu


Szerzője: Major Zsuzsi



Angel love ~ One Direction
Néha úgy érezzük, hogy nincs visszaút. Miután egy meggondolatlan dolgot teszünk, csak azután jövünk rá, hogy mekkora hiba volt. Közben eszünkbe sem jut, hogy esetleg rossz vége lehet az egésznek. Igen... Én is elkövettem ezt a hibát, elég sokszor ezalatt a 18 év alatt, de ami ezúttal történt... Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont ő hagy cserben. Szerettem. Tényleg nagyon szerettem, oda adtam neki mindenem, amim csak volt. És, hogy mit kaptam érte? Megvetést és megaláztatást. Utálatot és napi szinten 3-4 új kék-zöld foltot valamelyik testrészemre. Négy hónappal ezelőtt, minden tökéletesnek és gyönyörűnek tűnt. Felvetette az ötletet, hogy költözzünk el Londonba és kezdjünk teljesen új és gyönyörű életet. Csak ő és én. Én mint egy pincsikutya csak bólogattam és mentem utána. A mai napig bánom. Azóta teljesen megváltozott. Mindig az van, amit ő akar, sosem kérdezi meg a véleményemet, csak megy a saját feje után. Egyre többet iszik, el is felejtettem már, hogy milyen, amikor normális. Ő Adam Clark. Aki kifényezte, majd bemocskolta az életemet. És, hogy ki vagyok én? A nevem Noel. A barátaimnak (akik nekem nincsenek) csak No vagyok. Ha érdekel a történetem, hogy miként vesz egy hatalmas fordulatot az életem, csak olvass tovább!





2013. november 4., hétfő

Don't make me sad...

http://lifeistooshort-to-wait.blogspot.hu/

Szerzője:W. Susan



Don't make me sad...
Az emberek sokszor tanakodnak azon, hogy mi is hiányzik valójában az életükből, miközben mindenük megvan, ami megfogható. Gondolok csupán arra, hogy a legújabb divat szerint próbálnak élni, mindig beszerezni az adott fehér neműt , táskát, cipőt és még sorolhatnám hosszas ideig, hogy az ilyen gazdagnak titulált emberek csak maguknak és a divatnak élnek. Sosem tartoztam azok az emberek közé, akiknek van annyi pénzük, hogy az adott hónap Chanel parfümjéért rohanhassak a boltba vagy éppen a legújabb piacon lévő ruhát tudjam a magaménak. Nem is én lennék, nem is leszek soha ilyen, mert nem tudnám megengedni magamnak ezeket, pont ahogy a szüleim sem. Az ilyen embereknek, amilyenek mi vagyunk, vagy ahogy mások neveznek minket, a szegények, nem tehetik meg, hogy csak úgy szórják ki az ablakon azt a kevéske pénzt is, ami a tulajdonukba van. Sosem mondtam, hogy engem ez megrémítene vagy elszomorítana, mert ez egyáltalán nincs így. Én egy boldog családban élek és mindenünk meg van amire egy családban szükség van. Hogy mire gondolok most pontosan? A szeretetre, az összetartásra mai a gazdag családokban nincs meg. Számos osztálytársam jómódúan él és pont ezért tűnök én ki a tömegből. Én vagyok az iskola kis szegény lánya, aki próbál délutánonként dolgozni, hogy a szüleit ezzel is segítse valamennyire. Lenéznek és elítélnek. Hogy miért? Magam sem tudom és, hogy őszinte legyek nem is akarom tudni. Sosem volt barátnőm vagy barátom épp a furcsaságom miatt, de a szüleimmel mindent megoszthatok amit egy baráttal is megtudnék. A tanulmányi eredményeimre nem panaszkodhatok, eszes vagyok ami még jobban arra késztet, hogy a későbbiekben tovább éljek a tanulási lehetőségekkel. Többre akarom vinni mint a szüleim, jobb körülményeket akarok teremteni a gyerekeimnek és segíteni akarok az olyan embereken, akik úgy élnek, mint mi. Épp a délutáni műszakomat kezdem az iskola melletti kis kávézóban.
-Szia Ana! - köszönt széles vigyorral az arcán John, a munkatársam, aki már a pult mögött szorgoskodott. Talán ő volt az egyetlen ember, akivel különös viszony folytattam. Ő volt az egyetlen ember, akivel valami oknál fogva beszélgettem és megnyíltam. Megértett engem, annak ellenére, hogy jómódú volt, mégis ki akart szabadulni abból a környezetből, amibe a szülei kényszerítették. Egy gazdag fiú, aki az iskola melletti kávézóban dolgozik, hogy ne kelljen a gazdagok által létrehozott rétegbe tartózkodnia. Felettébb érdekes, nemde?
- Szia, John! - dobtam le a táskámat a pult mögötti kis székre, majd a kötényemet a derekam köré kötve, álltam a pénztárgép mögé. Az ajtón ragadt szemem hirtelen felpattant, amikor az osztálytársaim jókedvűen léptek be a helyre, hogy még itt is az életemet nehezítsék. Igen, szokásukhoz híven mindennap bejöttek a kávézóba, hogy nézzék a szenvedésemet, hogy itt is éreztessék velem, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. Kedves mosolyra húzva a számat igyekeztem az asztaluk felé, hogy rendelésüket felvéve minél előbb kint tudhassam őket a kávézóból. Magamban már számtalanszor elküldtem őket melegebb éghajlatra, se szemtől szemben már nem voltam olyan bátor, hogy ezt közöljem is velük. Mindig olyan ember voltam, aki magában intézte el fájdalmait, hogy ne a külső világnak panaszkodja el a gondjait, hiszen másoknak is ezer és ezer problémája van, ami megoldásra vár. Így csak magam voltam és a gondjaim. A kávézóban, mint szokás szerint nagy volt a forgalom, ami valljuk be jót tett nekem. Addig se kellett magammal foglalkoznom és unottan állni a pult mögött. A munkaidőm, mint minden áldott nap hétkor járt le, így a kötényemet a fogasra helyezve kaptam magamra a táskámat és távoztam John-al az oldalamon  Ő jobbra fordult én meg balra, nagyobb figyelmet nem is fordítottunk erre, hogy ki merre megy, hiszen sokszor ajánlotta már fel nekem, hogy hazakísér, de minek? Önállósulni akarok és lássuk be, nem vagyok már kisgyerek, akit kísérgetni kelljen, még ha ez egy kedves gesztus is tőle. London sötét utcáin szedem haza a lábaimat és élvezem a lámpákkal megvilágított utcák rejtelmességét. Sokszor szoktam elgondolkodni hazafele menet, hogy vajon más országokban mi lehet ilyenkor, vagy mit csinálnak éppen az emberek ilyenkor, amikor én még csak a munkából megyek haza lassan tizenkilenc évesen. Szinte mindig hazáig gondolkodok ilyen értelmetlen dolgokon és csak ilyenkor jövök rá, hogy az otthonom elé értem, amikor szemem az ismerős terepre téved. Minden nap, ,inden ugyan olyan. Felkelek, felöltözök, reggelizek, elindulok az iskolába, dolgozok, majd haza jövök és a tanulásba menekülök. Mai nap sem lett volna máshogy, de a házunk előtt állva a borzongás futott végig rajtam. Az ajtónk nyitva volt, a lámpa nem égett, pedig ilyenkor már anyámék a nappaliban várva engem szoktak beszélgetést folytatni egymással.Az ajtón halkan belépve kapcsoltam fel a mellette lévő lámpát, és tudatosult bennem az, amitől a legjobban féltem. Egyedül maradtam.

2013. szeptember 30., hétfő

After

Ez a fanfiction egy fordítás, a wattpad.com-on nagy sikernek örvendő történetét olvashatjátok el. Figyelem! A történet trágár szavakat és +18-as részeket tartalmaz!

http://afteraharrystylesfanfic.tumblr.com

Szerzője: Fanni



Tessa Young, egy 18 éves főiskolás, egyszerű az élete, kitűnő eredményekkel és egy édes fiúval az oldalán. Életének minden percét mindig gondosan előre megtervezte, egészen addig amíg nem találkozott a féktelen természetű, túl tetovált, piercinges Harryvel, aki feldönti ezeket a terveket.


dark - magyar verzió - ~Befejezett~

Ez a történet egy zseniális angol fanfiction fordítása. A történet igazán megfogott mindenkinek ajánlom. Csak egy baj van vele, hogy rengeteg fogalmazási, helyesírási hiba van benne. De ezektől eltekintve csak gratulálni tudok a fordítóinak!  Figyelem! A történet trágár szavakat, verekedéseket és +18-as részeket tartalmaz!

További jó olvasást!
F. 

Update: Wattpad-on szerencsére felkerült a magyar verzió is.
😍 https://www.wattpad.com/story/49684429-dark-harry-styles-hun-befejezett (kieg.: 2022.03.25.)

Sajnos a magyar blog bezárt, pedig így évekkel később is zseniális történetnek tartom ezt a sztorit. Aki esetleg szeretné és tudja olvasni angolul még mindig megtalálható: https://dark128.tumblr.com/(kieg.:2020.10.01.)

http://darkfanfictionhu.tumblr.com/  


Szerzője: Anett és Zs.




Azonnal kiszúrtam a barátaimat a zsúfolt helységben. Az este előrehaladtával a buli kezdett egyre jobban beindulni, a házban szinte már csak részeg tinédzsereket lehetett látni. Ekkor vettem észre, hogy egy meglehetősen vonzó srác tűnt fel a konyhaajtóban. Ragyogó arccal mosolygott, miközben szikrázó barna szemeivel engem nézett. Félénken elmosolyodtam, ahogy elindult felém. De kicsit elszomorodtam, amikor hirtelen megállt, tekintetét egy pontra szegezve a vállam fölött. Megfordultam, hogy kiderítsem, mit néz ilyen figyelmesen. Egy magas srác sötét, göndör hajjal dühösen szegezte rá a tekintetét. Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott az a rémisztő történet, amit az egyik barátom mesélt róla. Egyszer annyira kijött a sodrából, hogy majdnem halálra vert egy srácot. Erőszakos ember hírében állt, nem csoda, hogy az én barnaszemű kiszemeltem rögtön meghátrált. Egyenesen visszaindult a konyhába anélkül, hogy akárcsak rám pillantott volna.
A torkomban dobogott a szívem, a szám kiszáradt. Lefagytam, ahogy a megfélemlítő magasságú férfi felém magasodott. Idegesen mértem végig, miközben kicsit szorosabb markoltam a poharamat. A farmer tökéletesen állt az rajta, felsőtestét fehér póló takarta. Még nem álltam rá készen, hogy belenézzek abba sötét tekintetbe, ami jól tudtam, hogy az arcomon pihent.
- Táncolj velem! – szólalt meg rekedtes hangon.
Időm sem volt tiltakozni mielőtt arrébb húzott volna. Elejtettem a poharamat és annak egész. tartalma a padlón kötött ki. Éreztem, ahogy egy hatalmas kéz a derekamnál fogva erőszakosan a testéhez fordít. A kezem a mellkasára tettem, hogy ne tudjon magához húzni. Nem tudtam, hogy reagáljak a durva mozdulataira. Azelőtt senki nem bánt így velem. Az egyelőre még névtelen férfi a nyaka köré kulcsolta a kezeimet. Bátran felnéztem rá, ám megdöbbentem, amikor megláttam a rám bámuló szikrázó számpárt. Szinte áttetszően zöld szempár, sötét pillákkal keretezve. De hamar leráztam magamról a testemen végig futó libabőrt, és visszatértem a valóságba. Óvatosabban néztem rá, mikor az ajkán egy önelégült mosoly jelent meg.
- Hogy hívnak, szépségem?
- B-Bo – dadogtam.
Csak mosolygott majd a fülemhez hajolt.
- Harry vagyok – suttogta sóvárogva.
Mielőtt visszahúzódott volna, az ajkait egy ponthoz nyomta pontosan a fülem alatt. Remegve hunytam le a szemeimet, miközben szorosabban belekapaszkodtam a nyakába. Elakadt a lélegzetem, mikor a csípőjét az enyémhez nyomta. Mély kuncogás vibrált a mellkasában, láthatóan élvezte az reakciót, amit ő váltott ki belőlem. Sosem tapasztaltam még ilyesmit előtte, ez nyilvánvalóan látszott is.
- Tetszel nekem – vigyorgott. – Olyan… ártatlan vagy.
A sötét pillantása a mellkasomra tévedt, és kihasználva a magasságát, merengve végig nézett rajtam. Levettem a kezeimet a tarkójáról. Erős késztetést éreztem, hogy felpofozzam, de visszafogtam magam, mivel még mindig tartottam tőle. Már emeltem a kezemet, hogy ellökjem magamtól, amikor elkapta a csuklómat.
- Nem, nem – mondta rekedten.
Le engedte az oldalamhoz a karomat. Megugrattam, ahogy a meleg érintése végigfutott a hátamon. Hosszú ujjait a farzsebembe csúsztatta és hamar rájöttem, hogy a mobilom keresi. A keze hosszasan elidőzött, így nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt a telefon érdekelte. Megmarkolta fenekem mielőtt kivette volna a zsebemből az érdeklődésének valódi tárgyát. A szétnyílt ajkaim között akaratlanul is kiszökött nyöszörgésem elégedett vigyort csalt az arcára.
Némán álltam, amíg Harry bepötyögte a számát. Másodpercekkel később egy csipogó hang hallatszódott és rájöttem, hogy egy sms-t küldött magának. Megszerezte a számom. Mi a franc folyik itt? Öt perce sem voltam egyedül és máris egy sráccal voltam, akinek kétségkívül csak egy dolog járt az eszébe. Forró levegő csiklandozta a nyakamat, mikor visszarakta a
telefonomat az eredeti helyére. Elfogyott a levegőm, mikor Harry a testét az enyémhez nyomta. Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés, hogy ennyire élvezte, ahogy a mellkasom erősen az izmos törzséhez nyomult.
- Hagyd abba!- kérleltem elgyengülve.
Éreztem, ahogy a mellkasa remeg miközben nevetett. Telt ajkai ismét a fülemhez hajoltak.
- Azt nem hiszem, bébi. Inkább szórakozni fogunk egy kicsit.
Kirázott a hideg a szavai hallatán. Harry megrémített, de ezúttal a saját félelmem okozta a kitörésemet. Enyhén elhúzódott mielőtt a kezem az arcán csattant. A dühödt arckifejezéséből ítélve láthatóan váratlanul érte a kirohanásom. A bal arcán az ütésem helyén rózsaszín folt jelent meg még azelőtt, hogy erőszakosan megragadta volna a karomat
- Már látom, hogy te kihívás leszel – mondta szinte morogva. – Ez tetszik – vigyorgott.
Lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet, majd éreztem, ahogy az ajkait a nyakamhoz nyomja. Göndör haja az arcomat csiklandozta. Vonakodva elengedte az egyik karomat, hogy a tarkómat foghassa, meggátolva ezzel, hogy elmeneküljek. Amint megéreztem durva szívását a szabad kezemet azonnal tiltakozóan a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
- Harry! – könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját. A éles fájdalom erősödött, mikor fogai súrolták a bőrt. Ziháltan felnevetett, mielőtt továbbfolytatta volna, én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen. Az érzés némileg enyhült, amikor a puha ajkaival folytatta. Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte, és a fogaival vadul a nyakamba kapott. Csak ziháltam, amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen, majd néhány csókkal halmozta el azt. Kicsit szuszogott a nedves harapás fölött, amely hatására végig futott a hideg a belsőmben.
Harry elégedetten vigyorogva lépett vissza miközben én kirántottam a karomat a hatalmas kezéből. Felszisszentem, amikor az ujjaimmal megérintettem a sérült pontot. Rémülten nyöszörögtem, ahogy közelebb jött hozzám.
- Most már az enyém vagy – mondta csendesen.

2013. szeptember 29., vasárnap

Psychotic Love ~ Bezárt ~

http://psyhotic-love.blogspot.hu/ (teljesen más van a blogon)

Szerzője: Sophie Bradshaw


,,Az élet egy színpad, amin játszani kell, s ha az megköveteli, akkor egy álarcot is rendelni kell hozzá!"

Csak egy átlagos nap a rendelőben, mint mindig. Ugyanazok a betegek, ugyanazok a problémák, ugyanazok a megoldások. Ez a folyamat addig tartott, míg Ő megjelent. Feltűnése a rendelőben, nem csak a médiának, hanem a betegeknek is felkeltette a figyelmét. A híres szupersztár megjelenik a pszichiátrián? Mégis miért?
Melody Crown vagyok, immár húsz éves, amolyan gyakornokféle. Tizenhét évesen eldöntöttem, hogy pszichológus leszek. Jelenleg Dr. Wood rendelőjében dolgozok, mint már mondtam gyakornokként. Megfigyelem, ahogy az orvos kezeli a betegeket és a betegeknek a reagálását is.
Valakinél hatnak a kezelések, van akinél nem. Az esetek 70 százaléka a kicsi kori traumák miatt kerül hozzánk, míg a többi 30 százalék a drogosok, az alkoholisták és a depressziósok csoportját erősíti.
Amikor az emberek arról kérdeznek, hogy miért ezt a s szakmát választottam magamnak, én csak annyit mondok az édesanyám miatt. A teljes történetet senkinek sem meséltem el, csak Dr.Wood, Matt és Zoe tudja, akik a legközelebb állnak hozzám. Lényegében más rokonom nincs is, vagy mégis, de ő számomra meghalt.
Elég is ennyi rólam, így kezdetként, hisz lassan úgy is megismersz engem! A történetem, akkor kezdődik igazán, amikor az utam összefonódik az övével. Eleinte csak egy betegként tekintettem rá, se aztán egy fura érzés beleállt a gyomromba, amikor megláttam, utána már nem enyhült, azaz érzés, egyre erősebb lett. Végül belepillantottam a lelkébe, minek következtében elborzadtam tőle...

2013. szeptember 25., szerda

Sex and Shame ~ Befejezett~

http://sexandshame.blogspot.hu

Szerzője: Eliza és Bo




Sex and Shame



Egy lány aki utál mindent amit teszi ...
Egy fiú akit gyötör a múltban elkövetett hatalmas hibája,
üldözi a bűntudat és azok akiket megbántott ...
Vajon nekik is kijár a boldogság?
Meg tudnak bocsájtani maguknak?

2013. szeptember 21., szombat

Egy történet, amely más mint a többi ~Bezárt~

http://theonedirectionstorywithamy.blogspot.hu/

Szerzője: Zsófi:)


Egy történet, amely más mint a többi °
~  Még mindig szeret, annak ellenére amit műveltem vele. Megcsaltam és mégsem akar eltaszítani magától, küzd a szerelmünkért. Hatalmas szíve van, az egyszer biztos. De ezt nem tehetem meg vele. Nem lehetek önző, el kell engednem. Nálam sokkal, de sokkal jobbat érdemel, tudom. Rá egy őszinte és kedves lány vár valahol a világban és az nem én vagyok.

~ 1 hónapja, hogy szakítottunk. Nem voltam elég hű hozzá. Hatalmas hiba volt. Ő mégis megbocsátott nekem ellenben én makacs módon véget vetettem a kapcsolatunknak, mert tudom úgyis csak fájdalmat okoznék neki. Azóta minden egyes nap próbál elérni telefonon vagy épp más elektronikus eszközhöz folyamodva. Viszont elutasítom a hívásait és nem reagálok rájuk. El kell felejtenie, én is ezt próbálom tenni. Eddig még nem sikerült, de próbálom.


~ Tegnap óta nem hív. Feladta. Bármennyire is én akartam ezt, elkeserít hogy nem keres és nem tudom minden egyes áldott nap kinyomni a hívását. Nagyon fáj itt legbelül. De jobb lesz így neki, nélkülem. Este kiürítettem a postaládát, a számlák között pedig egy kézzel írott levelet találtam. Ez állt benne:

Drága Amy! Megpróbáltam mindent, de te folyamatosan eltaszítottál magadtól. Még mindig makacs vagy, amiért nem tudlak hibáztatni, Tudom hogy szeretsz még, és én is szeretlek téged. Látom, megakarod szakítani a kapcsolatunkat végleg, ezért cselekszem én is. Mégis elmegyek Londonba  a szüleim biztatására az X-faktor válogatására, megpróbálom  a lehetetlent. Ha nem sikerül, akkor sem jövök vissza, ugyanis ott fogok egy pékségben dolgozni. Te szeretted volna így, talán igazad van és mindkettőnknek jobb lesz így.

4 év után utoljára mondom neked: Szeretlek!

Hiányozni fogsz, téged soha nem foglak elfelejteni!! Te voltál, vagy és leszel az igazi szerelmem!
Csókol: Harry

That One Thing ~Bezárt~

http://littlemissmuffet-thatonething.blogspot.hu/

Szerzője: Little Miss Muffet ♥




Fanfiction no. 1

Sigray Oliviáról, a barátnőjéről, Elliről és a One Directionról szól ez a fanfic. Lia régen Magyarországon élt az édesanyjával de el kellet költözniük. Londonban kezdik meg új életüket. Itt kezdődik Lia izgalmas, új élete, ami tele van romantikával, barátságok köttetésével és kalandokkal.





Last moments ~Befejezett~



http://bri-lastmoments.blogspot.hu

Szerzője: Brianna Rybak [Bri.]



Last moments [Louis Tomlinson fanfiction] ~ Befejezett.Megfogta  kezem és  szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni : mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná, hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségében tehet egy másik emberért.