Szerzője: Nessi
Mint évek óta minden nap most is Harryvel az oldalamon hagytam el a nagy épületet, kezemet óvatosan az övébe csúsztattam és úgy sétáltunk haza. Nem jártunk,soha nem is fordult meg ez egyikünk fejében sem. Egyszerűen csak annyira régóta ismerjük egymást, hogy a kézen fogva sétálgatás már természetes volt, persze sokszor megkaptuk az idős néniktől akik nem ismernek minket, hogy: "Jajj milyen édes fiatal pár". Egyszer arra is rá kérdeztek, hogy mióta vagyunk házasok, 14 évesek voltunk...gratulálok mami igazán jó a szemed, terhesnek miért nem néztél? Jól van, ez gonosz volt. Tiszteletlen vagy Milly!
Egyik szemem sírt a másik nevetett miközben Hazza közelebb húzott magához és adott egy puszit a homlokomra.
-Mi ez a nagy szótlanság?-váltak el ajkai a homlokomról és vigyorogva oldalba bökött.
-Semmi.-rántottam meg a vállam.
Nagyon is megvolt az oka, jelentkezett az X-Factorba és nemsokára itt hagyja Holmes Chapelt a válogatás miatt, és ha bekerül, mert úgy is be fog, akkor jó hosszú időre. Megpróbáltam vele örülni, mert örültem, hogy ő helyettem is valóra váltja az álmait de akárhányszor egyedül maradtam tele volt a fejem azzal, hogy ő el fog menni és én itt maradok a legjobb barátom nélkül.
-Történt valami?-simított ki az arcomból egy tincset.
-Ha történt is volna,már tudnád.
Nem sokat vagyunk egymás nélkül, tulajdonképpen csak este, a napot egymással vagy egymásnál töltjük. Mellettünk haladt el egy öreg házaspár akik öreg szemeikkel mosolyogva néztek ránk.
-Megint azt hitték, hogy a barátnőm vagy.-motyogta a fülembe és nyomatékosítás képen adott egy puszit a nyakamra.-Szerinted ettől megbotránkoztatom őket valamennyire?
-Legyél már kicsit tisztelettudóbb az öregekkel Styles.-nevettem fel.
-Én mindig az vagyok.-kacsintott.
Lassan haza érkeztünk, a kapuban még adott egy puszit az arcomra.
-Köszönök anyának utána átmegyek.-engedte el a kezem.
-Oké.-vigyorogtam rá és be szaladtam.-Megjötteem!-ordítottam el magam az ajtón belépve.
-A konyhában vagyok!-válaszolt anyu.
Le dobtam a táskám és a konyhába szaladtam, fel ültem a pultra és egy puszival köszöntöttem anyát, mást nem nagyon tudtam mert a szüleim elváltak és apu Franciaországba költözött.
-Hol hagytad Harryt?-simogatta meg a hajam.
-Mindjárt jön.-piszkáltam meg a lábasban fincsin gőzölgő főtt kukoricát.-Au.-rántottam el a kezem, a drága anyukám rá csapott.
-Ne nyúlkálj, az Harryé.
-Mi az enyém?-lépett be a göndör.
-Az én anyám főz neked kukoricát.-duzzogtam.
-Majd kapsz az enyémből. Szia Bess.
-Szia Harry.-szedte ki anyu egy tányérra a kukoricákat.-Anyukád otthon van?
-Igen.-bólogatott jó kisfiúsan.
Le ugrottam a pultról és fel szaladtam a lépcsőn és be rontottam a szobámba.
20, 19, 18...
-Mit csináljunk?-ugrott be mellém az ágyamba.
-Filmezünk?-piszkáltam a takaró csücskét, péntek van így nem kell tanulni.
-Igazából szerelem?-vette el az éjjeliszekrényemről azt a filmet amit már ezerszer megnéztünk együtt.
-Hozom a kukoricát.-vergődtem ki a takaró fogságából.
-Karamellás kukorica?-fogadott egy mosollyal az arcán anya.
-Honnan tudtad?
-Péntek van. Kitalálom mit néztek, Igazából szerelem?
-Gondolat olvasó vagy.
-Csak ismerlek titeket, átmegyek Anne-hez. Jók legyetek és ha lehet, ne robbantsátok fel a házat.
-Nem is csináltunk még egyszer se olyat.
-Csak felgyújtottátok a függönyt.
-6.-ba.
-Nem baj.-lépett ki az ajtón.
Magamhoz vettem a kukoricát és vissza mentem az emeltre, Harry el rendezte a kispárnákat az ágyon ahogy mindig, hátát a falnak támasztotta és megpaskolta a helyet maga mellett. Be bújtam mellé, az ölembe tettem a kukoricát és elindította a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése