Szerzője: Zsófi:)
~ Még mindig szeret, annak ellenére amit műveltem vele. Megcsaltam és mégsem akar eltaszítani magától, küzd a szerelmünkért. Hatalmas szíve van, az egyszer biztos. De ezt nem tehetem meg vele. Nem lehetek önző, el kell engednem. Nálam sokkal, de sokkal jobbat érdemel, tudom. Rá egy őszinte és kedves lány vár valahol a világban és az nem én vagyok.
~ 1 hónapja, hogy szakítottunk. Nem voltam elég hű hozzá. Hatalmas hiba volt. Ő mégis megbocsátott nekem ellenben én makacs módon véget vetettem a kapcsolatunknak, mert tudom úgyis csak fájdalmat okoznék neki. Azóta minden egyes nap próbál elérni telefonon vagy épp más elektronikus eszközhöz folyamodva. Viszont elutasítom a hívásait és nem reagálok rájuk. El kell felejtenie, én is ezt próbálom tenni. Eddig még nem sikerült, de próbálom.
~ Tegnap óta nem hív. Feladta. Bármennyire is én akartam ezt, elkeserít hogy nem keres és nem tudom minden egyes áldott nap kinyomni a hívását. Nagyon fáj itt legbelül. De jobb lesz így neki, nélkülem. Este kiürítettem a postaládát, a számlák között pedig egy kézzel írott levelet találtam. Ez állt benne:
Drága Amy! Megpróbáltam mindent, de te folyamatosan eltaszítottál magadtól. Még mindig makacs vagy, amiért nem tudlak hibáztatni, Tudom hogy szeretsz még, és én is szeretlek téged. Látom, megakarod szakítani a kapcsolatunkat végleg, ezért cselekszem én is. Mégis elmegyek Londonba a szüleim biztatására az X-faktor válogatására, megpróbálom a lehetetlent. Ha nem sikerül, akkor sem jövök vissza, ugyanis ott fogok egy pékségben dolgozni. Te szeretted volna így, talán igazad van és mindkettőnknek jobb lesz így.
4 év után utoljára mondom neked: Szeretlek!
Hiányozni fogsz, téged soha nem foglak elfelejteni!! Te voltál, vagy és leszel az igazi szerelmem!
Csókol: Harry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése