http://bri-lastmoments.blogspot.hu
Szerzője: Brianna Rybak [Bri.]
Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni : mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná, hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségében tehet egy másik emberért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése