Szerzője: Zsoo.*
Az Élet gyakran nem úgy alakul, ahogy várjuk. Nem tudjuk, mi célból születtünk, de reméljük nagy dolgokat viszünk véghez. Viszont van amikor az akarat kevés. Van amikor annyira kilátástalan a helyzet, hogy nem bírjuk saját kedvük szerint alakítani, akármennyire is szeretnénk. Ilyenkor van egy szó, amely erőt tud adni. Még ha csak kis időre is, de az is sokat számít némelyik helyzetben: REMÉNY. Bizony a Remény. Az a szó, amely sok nyelven létezik. Mondhatnám például így: Hope /angol/, Hoffen /német/, Espérer /francia/, Sperare
/latin/, Esperanza /spanyol/. De minden nyelven egy jelentést hordoz. Azt a jelentést, amely sok életet mentett már meg, és egyben sodort is a végzete felé. Amely erőt tud adni, még akkor is, mikor nem látunk kiutat. Amitől képesek vagyunk gyorsabban futni, letenni az alkoholt, a cigit, a drogot vagy éppen a pengét. De van a reménynek egy eszköze, amely bár nem mindig látjuk, képes ugyanolyan hatást elérni, de egyben teljesen tönkre is tenni egy életet. Ez a SZERELEM/SZERETET. Amikor valaki a feltétel nélküli szeretetét képes adni, azt meg kell becsülni, és nem a porba tiporni. Amikor valaki az életét is ránk bízná, nem szabad nekünk tönkre tenni azt. Amikor ez a valaki mindenkitől képes megóvni, csak éppen saját magától nem, akkor Ő szorul segítségre. Akkor Ő van bajban, és neki kell Remény, neki kell erősítés a Szeretetben. Abban, hogy megéri küzdeni ezért az egészért, bármi legyen is. Hisz a jövő alternatív fogalom. Lehet évtizedekig beszélhetünk még a jövőről, de lehet, holnap vége szakad számunkra. Ezért meg kell becsülni minden pillanatot, ami adatik, legyen az jó vagy rossz, lényegtelen. Csak a ma számít, nem a jövő vagy a múlt. De vannak olyan helyzetek, emberek, akiket kísért a múlt. A kérdés az, hogyan képesek kezelni ezt. Hogyan reagálnak, ha a múlt szereplője felbukkan és második esélyt kér? Elfogadják? Megéri? És mi van akkor, ha nem megbocsájtást kér? Ha ismét haragot és feszültséget gerjeszt? És ekkor megéri? Mindannyiunknak szüksége van olyan emberekre, akik mellettünk állnak és Reményt, Szeretetet adnak, ha kell. Ezek azok az emberek, akik biztosan a jövő szereplői is, de csak, ha lehetőséget kapnak rá. Épp ezért, nagyon meg kell becsülni Őket. Felmerül a kérdés: Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akiknek nem adatott ilyen barát, szerető, családtag, társ? Nos, nekik is eljön az az idő, amikor az Élet hoz valami jót. De mint mindenki életében, minden jó mellé társul valami rossz. Ez lehet csak később üti fel a fejét, de egyszer jön, és minden szerettünk veszélybe kerülhet. Ilyenkor felmerül, hogy esetleg minden fontos dolgot elveszíthetünk. És most nem az anyagi javakra gondolok. Nem. Sokkal inkább a lelkünk megnyugtatóira. Például a szerelmünk, a barátaink, a zene és egyéb kellemes dolgok. Ezek fontossága általában csak akkor tűnik szembe, mikor rájövünk, elveszíthetjük őket. Ilyenkor kell a Remény, és Reménnyel telve erősen küzdeni, kitartóan kapaszkodni az életünk megváltóiba. Az elvesztésük akkor kárt tud tenni bennünk, hogy észre se vesszük milyen gyorsan kerül ismét a kezünkbe az alkohol, a cigi, a drog vagy éppen a penge...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése