És itt egy újabb nem One Direction fanfiction. :D Amit most mutatok be az nem más mint egy.....Union J-s fanfic!!! Ez is egy igazán aranyos kis romantikus történet ami bővelkedik nem várt fordulatokkal is.
http://i-will-carry-you.blogspot.hu/ (teljesen más blogra irányít)
Szerzője: Cherry Evans
Cherry Evans édesanyjával Londonba költözik miután maguk mögött hagyják előző életüket. Egy véletlen baleset során belebotlik egy aranyos fiúba akibe első látásra bele is szeret. Ki lehet az idegen? Vajon találkoznak még? A fiú vajon viszonozza e ezeket a gyengéd érzelmeket?
Ui.: Egy kis változás történt a blogon mert, elkezdtek egy másik történetet ami egy THE JANOSKIANS nevű bandáról szól, de attól még megtalálható ott a Union J-s fanfic is, amit linkelek is:
http://i-will-carry-you.blogspot.hu/p/you-know-that-ill-carry-you.html
2013. szeptember 30., hétfő
After
Ez a fanfiction egy fordítás, a wattpad.com-on nagy sikernek örvendő történetét olvashatjátok el. Figyelem! A történet trágár szavakat és +18-as részeket tartalmaz!
http://afteraharrystylesfanfic.tumblr.com
Szerzője: Fanni

Tessa Young, egy 18 éves főiskolás, egyszerű az élete, kitűnő eredményekkel és egy édes fiúval az oldalán. Életének minden percét mindig gondosan előre megtervezte, egészen addig amíg nem találkozott a féktelen természetű, túl tetovált, piercinges Harryvel, aki feldönti ezeket a terveket.
http://afteraharrystylesfanfic.tumblr.com
Szerzője: Fanni

Tessa Young, egy 18 éves főiskolás, egyszerű az élete, kitűnő eredményekkel és egy édes fiúval az oldalán. Életének minden percét mindig gondosan előre megtervezte, egészen addig amíg nem találkozott a féktelen természetű, túl tetovált, piercinges Harryvel, aki feldönti ezeket a terveket.
dark - magyar verzió - ~Befejezett~
Ez a történet egy zseniális angol fanfiction fordítása. A történet igazán megfogott mindenkinek ajánlom. Csak egy baj van vele, hogy rengeteg fogalmazási, helyesírási hiba van benne. De ezektől eltekintve csak gratulálni tudok a fordítóinak! Figyelem! A történet trágár szavakat, verekedéseket és +18-as részeket tartalmaz!
További jó olvasást!
F.
Update: Wattpad-on szerencsére felkerült a magyar verzió is. 😍 https://www.wattpad.com/story/49684429-dark-harry-styles-hun-befejezett (kieg.: 2022.03.25.)
Sajnos a magyar blog bezárt, pedig így évekkel később is zseniális történetnek tartom ezt a sztorit. Aki esetleg szeretné és tudja olvasni angolul még mindig megtalálható: https://dark128.tumblr.com/(kieg.:2020.10.01.)
http://darkfanfictionhu.tumblr.com/
Szerzője: Anett és Zs.
Azonnal kiszúrtam a barátaimat a zsúfolt helységben. Az este előrehaladtával a buli kezdett egyre jobban beindulni, a házban szinte már csak részeg tinédzsereket lehetett látni. Ekkor vettem észre, hogy egy meglehetősen vonzó srác tűnt fel a konyhaajtóban. Ragyogó arccal mosolygott, miközben szikrázó barna szemeivel engem nézett. Félénken elmosolyodtam, ahogy elindult felém. De kicsit elszomorodtam, amikor hirtelen megállt, tekintetét egy pontra szegezve a vállam fölött. Megfordultam, hogy kiderítsem, mit néz ilyen figyelmesen. Egy magas srác sötét, göndör hajjal dühösen szegezte rá a tekintetét. Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott az a rémisztő történet, amit az egyik barátom mesélt róla. Egyszer annyira kijött a sodrából, hogy majdnem halálra vert egy srácot. Erőszakos ember hírében állt, nem csoda, hogy az én barnaszemű kiszemeltem rögtön meghátrált. Egyenesen visszaindult a konyhába anélkül, hogy akárcsak rám pillantott volna.
További jó olvasást!
F.
Update: Wattpad-on szerencsére felkerült a magyar verzió is. 😍 https://www.wattpad.com/story/49684429-dark-harry-styles-hun-befejezett (kieg.: 2022.03.25.)
Sajnos a magyar blog bezárt, pedig így évekkel később is zseniális történetnek tartom ezt a sztorit. Aki esetleg szeretné és tudja olvasni angolul még mindig megtalálható: https://dark128.tumblr.com/(kieg.:2020.10.01.)
http://darkfanfictionhu.tumblr.com/
Szerzője: Anett és Zs.
Azonnal kiszúrtam a barátaimat a zsúfolt helységben. Az este előrehaladtával a buli kezdett egyre jobban beindulni, a házban szinte már csak részeg tinédzsereket lehetett látni. Ekkor vettem észre, hogy egy meglehetősen vonzó srác tűnt fel a konyhaajtóban. Ragyogó arccal mosolygott, miközben szikrázó barna szemeivel engem nézett. Félénken elmosolyodtam, ahogy elindult felém. De kicsit elszomorodtam, amikor hirtelen megállt, tekintetét egy pontra szegezve a vállam fölött. Megfordultam, hogy kiderítsem, mit néz ilyen figyelmesen. Egy magas srác sötét, göndör hajjal dühösen szegezte rá a tekintetét. Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott az a rémisztő történet, amit az egyik barátom mesélt róla. Egyszer annyira kijött a sodrából, hogy majdnem halálra vert egy srácot. Erőszakos ember hírében állt, nem csoda, hogy az én barnaszemű kiszemeltem rögtön meghátrált. Egyenesen visszaindult a konyhába anélkül, hogy akárcsak rám pillantott volna.
A torkomban dobogott a szívem, a szám kiszáradt. Lefagytam, ahogy a megfélemlítő magasságú férfi felém magasodott. Idegesen mértem végig, miközben kicsit szorosabb markoltam a poharamat. A farmer tökéletesen állt az rajta, felsőtestét fehér póló takarta. Még nem álltam rá készen, hogy belenézzek abba sötét tekintetbe, ami jól tudtam, hogy az arcomon pihent.
- Táncolj velem! – szólalt meg rekedtes hangon.
Időm sem volt tiltakozni mielőtt arrébb húzott volna. Elejtettem a poharamat és annak egész. tartalma a padlón kötött ki. Éreztem, ahogy egy hatalmas kéz a derekamnál fogva erőszakosan a testéhez fordít. A kezem a mellkasára tettem, hogy ne tudjon magához húzni. Nem tudtam, hogy reagáljak a durva mozdulataira. Azelőtt senki nem bánt így velem. Az egyelőre még névtelen férfi a nyaka köré kulcsolta a kezeimet. Bátran felnéztem rá, ám megdöbbentem, amikor megláttam a rám bámuló szikrázó számpárt. Szinte áttetszően zöld szempár, sötét pillákkal keretezve. De hamar leráztam magamról a testemen végig futó libabőrt, és visszatértem a valóságba. Óvatosabban néztem rá, mikor az ajkán egy önelégült mosoly jelent meg.
- Hogy hívnak, szépségem?
- B-Bo – dadogtam.
Csak mosolygott majd a fülemhez hajolt.
- Harry vagyok – suttogta sóvárogva.
Mielőtt visszahúzódott volna, az ajkait egy ponthoz nyomta pontosan a fülem alatt. Remegve hunytam le a szemeimet, miközben szorosabban belekapaszkodtam a nyakába. Elakadt a lélegzetem, mikor a csípőjét az enyémhez nyomta. Mély kuncogás vibrált a mellkasában, láthatóan élvezte az reakciót, amit ő váltott ki belőlem. Sosem tapasztaltam még ilyesmit előtte, ez nyilvánvalóan látszott is.
- Tetszel nekem – vigyorgott. – Olyan… ártatlan vagy.
A sötét pillantása a mellkasomra tévedt, és kihasználva a magasságát, merengve végig nézett rajtam. Levettem a kezeimet a tarkójáról. Erős késztetést éreztem, hogy felpofozzam, de visszafogtam magam, mivel még mindig tartottam tőle. Már emeltem a kezemet, hogy ellökjem magamtól, amikor elkapta a csuklómat.
- Nem, nem – mondta rekedten.
Le engedte az oldalamhoz a karomat. Megugrattam, ahogy a meleg érintése végigfutott a hátamon. Hosszú ujjait a farzsebembe csúsztatta és hamar rájöttem, hogy a mobilom keresi. A keze hosszasan elidőzött, így nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt a telefon érdekelte. Megmarkolta fenekem mielőtt kivette volna a zsebemből az érdeklődésének valódi tárgyát. A szétnyílt ajkaim között akaratlanul is kiszökött nyöszörgésem elégedett vigyort csalt az arcára.
Némán álltam, amíg Harry bepötyögte a számát. Másodpercekkel később egy csipogó hang hallatszódott és rájöttem, hogy egy sms-t küldött magának. Megszerezte a számom. Mi a franc folyik itt? Öt perce sem voltam egyedül és máris egy sráccal voltam, akinek kétségkívül csak egy dolog járt az eszébe. Forró levegő csiklandozta a nyakamat, mikor visszarakta a
telefonomat az eredeti helyére. Elfogyott a levegőm, mikor Harry a testét az enyémhez nyomta. Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés, hogy ennyire élvezte, ahogy a mellkasom erősen az izmos törzséhez nyomult.
- Hagyd abba!- kérleltem elgyengülve.
Éreztem, ahogy a mellkasa remeg miközben nevetett. Telt ajkai ismét a fülemhez hajoltak.
- Azt nem hiszem, bébi. Inkább szórakozni fogunk egy kicsit.
Kirázott a hideg a szavai hallatán. Harry megrémített, de ezúttal a saját félelmem okozta a kitörésemet. Enyhén elhúzódott mielőtt a kezem az arcán csattant. A dühödt arckifejezéséből ítélve láthatóan váratlanul érte a kirohanásom. A bal arcán az ütésem helyén rózsaszín folt jelent meg még azelőtt, hogy erőszakosan megragadta volna a karomat
- Már látom, hogy te kihívás leszel – mondta szinte morogva. – Ez tetszik – vigyorgott.
Lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet, majd éreztem, ahogy az ajkait a nyakamhoz nyomja. Göndör haja az arcomat csiklandozta. Vonakodva elengedte az egyik karomat, hogy a tarkómat foghassa, meggátolva ezzel, hogy elmeneküljek. Amint megéreztem durva szívását a szabad kezemet azonnal tiltakozóan a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
- Harry! – könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját. A éles fájdalom erősödött, mikor fogai súrolták a bőrt. Ziháltan felnevetett, mielőtt továbbfolytatta volna, én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen. Az érzés némileg enyhült, amikor a puha ajkaival folytatta. Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte, és a fogaival vadul a nyakamba kapott. Csak ziháltam, amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen, majd néhány csókkal halmozta el azt. Kicsit szuszogott a nedves harapás fölött, amely hatására végig futott a hideg a belsőmben.
Harry elégedetten vigyorogva lépett vissza miközben én kirántottam a karomat a hatalmas kezéből. Felszisszentem, amikor az ujjaimmal megérintettem a sérült pontot. Rémülten nyöszörögtem, ahogy közelebb jött hozzám.
- Most már az enyém vagy – mondta csendesen.
Say your just a friend ~Befejezett~
Most nem egy One Direction fanfictionnal jövök hanem egy Austin Mahone történettel. Nem vagyok a rajongója, sőt még egyetlen zenéjét sem hallottam de ez a történet nagyon aranyos és jól meg van írva. :) Egyszóval élvezhető. Úgyhogy annak is érdemes elolvasni aki nem ismeri vagy nem szereti Austint.
http://urjustafriend.blogspot.hu/
Szerzője: georgina rose♥
Lassan ringatóztam a hintában, közben halkan dúdolgatva próbáltam elterelni a figyelmemet az arcomon végigfutó könnyekről. Az iskolatáskám mellettem hevert a földön és még mindig az egyenruhám volt rajtam. Miért bántanak? Mit tettem, hogy mindenki rajtam nevet és összesúgnak a hátam mögött? Csak mert új vagyok?
Tíz éves fejjel még nem igazán tudtam felfogni, hogy a gyerekek hogyan tudnak ilyen kegyetlenek lenni a társaikkal. Csak annyit láttam az egészből, hogy ami nekem fáj, attól ők jobban érzik magukat, attól nevetnek.
Egyedül éreztem magam, magányosnak, elveszettnek. Vissza akartam menni a régi házunkba, az otthonomba ahol sok barátom volt, ahol szerettek. Oda, ahol apa is ott volt. Amíg ott laktunk, anya mindig mosolygott és vidám volt, aztán apa elment és most folyton csak sír. Ha otthon lennénk akkor mindenki sokkal vidámabb lenne, talán apa is visszajönne hozzánk. Otthon olyan sokat nevettünk ...
- Szia. Te vagy Allie, igaz?
Az idegen hangra felkaptam a fejem és csodálkozva néztem a velem szemben álló fiúra. Velem egy idős lehetett és ugyanazt az egyenruhát viselte, mint én. Ó, ő is az én sulimba jár. Mit akar? Ő is gúnyolódni jött?
- Azért jöttél, hogy te is kicsúfolj? - néztem rá ellenségesen, összeszorított szájjal és a kézfejemmel letöröltem a kibuggyanó könnyeimet.
- Nem. - rázta meg a fejét. - Anyával a szomszédban lakunk, csak átjöttünk. A te anyukáddal beszélget. - magyarázta a házunk felé mutatva, közben bemászott a hintába és leült velem szembe. Meglepetten bámultam rá, még sírni is elfelejtettem. - Miért akarnálak kicsúfolni? Láttam, hoyg páran piszkáltak az iskolában. Miért nem szóltál vissza?
- Nem akartam... igazuk van. - suttogtam és újra könnyezni kezdtem.
- Nem sírj. - ütögette meg a térdem és megvárta, hogy rá figyeljek. - Majd én megvédelek. Én leszek a testőröd! - húzta ki magát és vigyorogva meglökte a hintát, hogy fellendültünk a magasba, ezzel engem is nevetésre bírva.
Attól a naptól fogva ő lett a legjobb barátom. Az egyetlen fiúbarátom. Aki mindig megvédett. Aki eljátszotta, hogy a pasim, amikor szükség volt rá. Aki tanácsot adott, hogyan viselkedjek más fiúkkal. Elmondhattam neki mindent. Vele töltöttem a délutánokat, éveken át ott volt nekem. Talán már akkot tudtam, hogy több ez mint barátság, de ha szóba került csak nevettünk és ő nem tudta, hogy ez nekem mennyire fáj...
http://urjustafriend.blogspot.hu/
Szerzője: georgina rose♥
“Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek”, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.”

BARÁTOK ÖRÖKKÉ?
Lassan ringatóztam a hintában, közben halkan dúdolgatva próbáltam elterelni a figyelmemet az arcomon végigfutó könnyekről. Az iskolatáskám mellettem hevert a földön és még mindig az egyenruhám volt rajtam. Miért bántanak? Mit tettem, hogy mindenki rajtam nevet és összesúgnak a hátam mögött? Csak mert új vagyok?
Tíz éves fejjel még nem igazán tudtam felfogni, hogy a gyerekek hogyan tudnak ilyen kegyetlenek lenni a társaikkal. Csak annyit láttam az egészből, hogy ami nekem fáj, attól ők jobban érzik magukat, attól nevetnek.
Egyedül éreztem magam, magányosnak, elveszettnek. Vissza akartam menni a régi házunkba, az otthonomba ahol sok barátom volt, ahol szerettek. Oda, ahol apa is ott volt. Amíg ott laktunk, anya mindig mosolygott és vidám volt, aztán apa elment és most folyton csak sír. Ha otthon lennénk akkor mindenki sokkal vidámabb lenne, talán apa is visszajönne hozzánk. Otthon olyan sokat nevettünk ...
- Szia. Te vagy Allie, igaz?
Az idegen hangra felkaptam a fejem és csodálkozva néztem a velem szemben álló fiúra. Velem egy idős lehetett és ugyanazt az egyenruhát viselte, mint én. Ó, ő is az én sulimba jár. Mit akar? Ő is gúnyolódni jött?
- Azért jöttél, hogy te is kicsúfolj? - néztem rá ellenségesen, összeszorított szájjal és a kézfejemmel letöröltem a kibuggyanó könnyeimet.
- Nem. - rázta meg a fejét. - Anyával a szomszédban lakunk, csak átjöttünk. A te anyukáddal beszélget. - magyarázta a házunk felé mutatva, közben bemászott a hintába és leült velem szembe. Meglepetten bámultam rá, még sírni is elfelejtettem. - Miért akarnálak kicsúfolni? Láttam, hoyg páran piszkáltak az iskolában. Miért nem szóltál vissza?
- Nem akartam... igazuk van. - suttogtam és újra könnyezni kezdtem.
- Nem sírj. - ütögette meg a térdem és megvárta, hogy rá figyeljek. - Majd én megvédelek. Én leszek a testőröd! - húzta ki magát és vigyorogva meglökte a hintát, hogy fellendültünk a magasba, ezzel engem is nevetésre bírva.
Attól a naptól fogva ő lett a legjobb barátom. Az egyetlen fiúbarátom. Aki mindig megvédett. Aki eljátszotta, hogy a pasim, amikor szükség volt rá. Aki tanácsot adott, hogyan viselkedjek más fiúkkal. Elmondhattam neki mindent. Vele töltöttem a délutánokat, éveken át ott volt nekem. Talán már akkot tudtam, hogy több ez mint barátság, de ha szóba került csak nevettünk és ő nem tudta, hogy ez nekem mennyire fáj...
2013. szeptember 29., vasárnap
Psychotic Love ~ Bezárt ~
http://psyhotic-love.blogspot.hu/ (teljesen más van a blogon)
Szerzője: Sophie Bradshaw
Szerzője: Sophie Bradshaw
,,Az élet egy színpad, amin játszani kell, s ha az megköveteli, akkor egy álarcot is rendelni kell hozzá!"
Csak egy átlagos nap a rendelőben, mint mindig. Ugyanazok a betegek, ugyanazok a problémák, ugyanazok a megoldások. Ez a folyamat addig tartott, míg Ő megjelent. Feltűnése a rendelőben, nem csak a médiának, hanem a betegeknek is felkeltette a figyelmét. A híres szupersztár megjelenik a pszichiátrián? Mégis miért?
Melody Crown vagyok, immár húsz éves, amolyan gyakornokféle. Tizenhét évesen eldöntöttem, hogy pszichológus leszek. Jelenleg Dr. Wood rendelőjében dolgozok, mint már mondtam gyakornokként. Megfigyelem, ahogy az orvos kezeli a betegeket és a betegeknek a reagálását is.
Valakinél hatnak a kezelések, van akinél nem. Az esetek 70 százaléka a kicsi kori traumák miatt kerül hozzánk, míg a többi 30 százalék a drogosok, az alkoholisták és a depressziósok csoportját erősíti.
Amikor az emberek arról kérdeznek, hogy miért ezt a s szakmát választottam magamnak, én csak annyit mondok az édesanyám miatt. A teljes történetet senkinek sem meséltem el, csak Dr.Wood, Matt és Zoe tudja, akik a legközelebb állnak hozzám. Lényegében más rokonom nincs is, vagy mégis, de ő számomra meghalt.
Elég is ennyi rólam, így kezdetként, hisz lassan úgy is megismersz engem! A történetem, akkor kezdődik igazán, amikor az utam összefonódik az övével. Eleinte csak egy betegként tekintettem rá, se aztán egy fura érzés beleállt a gyomromba, amikor megláttam, utána már nem enyhült, azaz érzés, egyre erősebb lett. Végül belepillantottam a lelkébe, minek következtében elborzadtam tőle...
2013. szeptember 25., szerda
Sex and Shame ~ Befejezett~
http://sexandshame.blogspot.hu
Szerzője: Eliza és Bo

Egy lány aki utál mindent amit teszi ...
Szerzője: Eliza és Bo

Egy lány aki utál mindent amit teszi ...
Egy fiú akit gyötör a múltban elkövetett hatalmas hibája,
üldözi a bűntudat és azok akiket megbántott ...
Vajon nekik is kijár a boldogság?
Meg tudnak bocsájtani maguknak?
2013. szeptember 21., szombat
Egy történet, amely más mint a többi ~Bezárt~
http://theonedirectionstorywithamy.blogspot.hu/
Szerzője: Zsófi:)

~ Még mindig szeret, annak ellenére amit műveltem vele. Megcsaltam és mégsem akar eltaszítani magától, küzd a szerelmünkért. Hatalmas szíve van, az egyszer biztos. De ezt nem tehetem meg vele. Nem lehetek önző, el kell engednem. Nálam sokkal, de sokkal jobbat érdemel, tudom. Rá egy őszinte és kedves lány vár valahol a világban és az nem én vagyok.
~ 1 hónapja, hogy szakítottunk. Nem voltam elég hű hozzá. Hatalmas hiba volt. Ő mégis megbocsátott nekem ellenben én makacs módon véget vetettem a kapcsolatunknak, mert tudom úgyis csak fájdalmat okoznék neki. Azóta minden egyes nap próbál elérni telefonon vagy épp más elektronikus eszközhöz folyamodva. Viszont elutasítom a hívásait és nem reagálok rájuk. El kell felejtenie, én is ezt próbálom tenni. Eddig még nem sikerült, de próbálom.
~ Tegnap óta nem hív. Feladta. Bármennyire is én akartam ezt, elkeserít hogy nem keres és nem tudom minden egyes áldott nap kinyomni a hívását. Nagyon fáj itt legbelül. De jobb lesz így neki, nélkülem. Este kiürítettem a postaládát, a számlák között pedig egy kézzel írott levelet találtam. Ez állt benne:
Drága Amy! Megpróbáltam mindent, de te folyamatosan eltaszítottál magadtól. Még mindig makacs vagy, amiért nem tudlak hibáztatni, Tudom hogy szeretsz még, és én is szeretlek téged. Látom, megakarod szakítani a kapcsolatunkat végleg, ezért cselekszem én is. Mégis elmegyek Londonba a szüleim biztatására az X-faktor válogatására, megpróbálom a lehetetlent. Ha nem sikerül, akkor sem jövök vissza, ugyanis ott fogok egy pékségben dolgozni. Te szeretted volna így, talán igazad van és mindkettőnknek jobb lesz így.
4 év után utoljára mondom neked: Szeretlek!
Hiányozni fogsz, téged soha nem foglak elfelejteni!! Te voltál, vagy és leszel az igazi szerelmem!
Csókol: Harry
Szerzője: Zsófi:)

~ Még mindig szeret, annak ellenére amit műveltem vele. Megcsaltam és mégsem akar eltaszítani magától, küzd a szerelmünkért. Hatalmas szíve van, az egyszer biztos. De ezt nem tehetem meg vele. Nem lehetek önző, el kell engednem. Nálam sokkal, de sokkal jobbat érdemel, tudom. Rá egy őszinte és kedves lány vár valahol a világban és az nem én vagyok.
~ 1 hónapja, hogy szakítottunk. Nem voltam elég hű hozzá. Hatalmas hiba volt. Ő mégis megbocsátott nekem ellenben én makacs módon véget vetettem a kapcsolatunknak, mert tudom úgyis csak fájdalmat okoznék neki. Azóta minden egyes nap próbál elérni telefonon vagy épp más elektronikus eszközhöz folyamodva. Viszont elutasítom a hívásait és nem reagálok rájuk. El kell felejtenie, én is ezt próbálom tenni. Eddig még nem sikerült, de próbálom.
~ Tegnap óta nem hív. Feladta. Bármennyire is én akartam ezt, elkeserít hogy nem keres és nem tudom minden egyes áldott nap kinyomni a hívását. Nagyon fáj itt legbelül. De jobb lesz így neki, nélkülem. Este kiürítettem a postaládát, a számlák között pedig egy kézzel írott levelet találtam. Ez állt benne:
Drága Amy! Megpróbáltam mindent, de te folyamatosan eltaszítottál magadtól. Még mindig makacs vagy, amiért nem tudlak hibáztatni, Tudom hogy szeretsz még, és én is szeretlek téged. Látom, megakarod szakítani a kapcsolatunkat végleg, ezért cselekszem én is. Mégis elmegyek Londonba a szüleim biztatására az X-faktor válogatására, megpróbálom a lehetetlent. Ha nem sikerül, akkor sem jövök vissza, ugyanis ott fogok egy pékségben dolgozni. Te szeretted volna így, talán igazad van és mindkettőnknek jobb lesz így.
4 év után utoljára mondom neked: Szeretlek!
Hiányozni fogsz, téged soha nem foglak elfelejteni!! Te voltál, vagy és leszel az igazi szerelmem!
Csókol: Harry
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

