2013. december 26., csütörtök

Crazy Friends Forever ~Bezárt~


Remélem nem baj, hogy ilyen hosszú de nincs prológusa és én sem tudok írni hozzá. :/  (Konkrétan az 1. részt másoltam be ide...)


További jó olvasást!
F.


http://wearedifferentbutbestfriends.blogspot.hu

Szerzője: Mia Kso

2011 nyara 

Rohannom kell. Önmagamat nem meghazudtolva ismételten késésben vagyok. Szaporán szedem a lépteimet, miközben gondosan odafigyelek, hogy senkit ne lökjek fel, és a kávémat se borítsam magamra, nem egyszerű kihívás.(...).
(...)A következő hívás, épp ahogy vártam, már be is futott. Egy másodpercre rápillantottam a kijelzőre, nem mintha nem tudtam volna, hogy ki keres, és csak azután nyomtam ki.
- A fenébe – csúszott ki a számon, amikor belefutottam egy számomra a legkevésbé sem kellemes akadályba.
A telefonom egyszerűen kiesett a kezemből, és a földön landolt, míg a kávém bizonyos része a trikómon kötött ki.(...)
(...) - Rosie – olvasta fel hangosan, mialatt egy halvány mosoly jelent meg az arcán – Én egyébként Will vagyok
- Örvendek – biccentettem udvariasan, majd ismételten a telefonom csipogása rángatott vissza a valóságba.
A számtalan nem fogadott hívással szinte már nem is törődve az újonnan érkezett üzenetemet nyitottam meg.
„Te mégis hol vagy? 5 perced van, hogy ide érj…”
Akarva-akaratlanul felkuncogtam olvasás közben, mivel a fejemben hozzáképzeltem a tipikus hanglejtését, amit akkor használ, amikor ideges.
- Azt hiszem, most már tényleg mennem kell – emeltem meg a fejem, hogy Will szemébe nézhessek – Akkor majd beszélünk – vettem gyors búcsút még mielőtt kínossá válhatott volna a helyzet.
Szinte már számoltam a visszamaradt métereket, annyira siettem. Tudtam, hogy már nagyon ki van akadva rám, előre próbáltam felkészíteni magam a fejmosásra.
Levegőért kapkodva rongyoltam be a pékségbe, ahova megbeszéltük a találkozónkat. Párszor körbe kellett tekintenem, mire kiszúrtam a hátsó sarokban egy nekem háttal ülő, barna sapkás alakot, aki ritmusosan dobol kezével az asztalon. Sietősen közeledni kezdtem felé, majd odaérve beestem az asztal másik oldalán elhelyezett padra.
- Esküszöm meg tudom magyarázni – kezdtem volna bele, abban reménykedve hátha szemet huny késésem felett, ám amikor találkoztam dühtől izzó tekintetével gyorsan beláttam, hogy esélyem sincs.
- Rosalie Moore – mondta ki teljes nevemet, amit természetesen csak ilyen alkalmakkor tesz meg – 45 perce várok rád. Fel tudod te azt fogni, hogy mennyire éhes vagyok?
- Ó jaj, üres hasú férfival kár vitatkozni – vigyorogtam gyengének sem nevezhető poénomon.
- Nem vicces – jelentette ki határozottan, majd magához ragadta az étlapot.
- Én tényleg sajnálom - nyeltem egy nagyot – csak tudod, mi van reggel… soha sem úgy alakul, ahogy tervezem. A forgalom, a kóválygó turisták…
- Aha, persze – motyogta a menükbe belemélyedve, nem mintha az utóbbi 45 percben nem olvasta volna át legalább százszor.
- Figyelsz te rám egyáltalán? – böktem meg a kezét, mire lendületesen felkapta a fejét.
- Bocs, valahogy a korgó hasam most jobban leköt – magyarázta heves gesztikulációkkal – Egyébként meg tartozol nekem – tette hozzá, majd leadta a rendelésünket.
- Mégis mivel?
- Egy szívességgel – húzódott hatalmas vigyor az arcára, aminek hatására megjelentek a jól ismert gödröcskéi a szája sarkában.
- Biztos, hogy összekeversz valakivel – nevettem, miközben a fejem tetejére gumiztam a hajamat.
- Este eljössz velem egy díjátadóra – bólintott egyet fejével a hatás kedvéért – és nincs vita.
- Tudod, hogy nem szeretem az ilyeneket – mondtam el ezredjére, amit magától is nagyon jól tud – az a sok fotós, meg kamera… nekem aztán semmi szükségem erre.(..)
(...) Kilépve az ajtón én az arcomba nyomtam egy pilóta napszemüveget, ő pedig kissé lejjebb húzta a sapkáját a biztonság érdekében.
- Eljössz hozzánk? – fordult felém, miközben a kocsi felé haladtunk – Azt hiszem a srácok is otthon vannak.
- Úgy sincs jobb dolgom – gondolkodtam, majd a táskám felé irányult a tekintetem, ahol a telefonom kezdett bele kedvenc dalomba.
Ismételten nagy harcot voltam kénytelen folytatni az előkeresésével, amit barátom jót vidulva figyelt végig. Amikor végre sikerrel jártam, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy felvegyem-e.
- Ki az a Will? – pillantott rám Harry, én pedig fülig elvörösödve tátogtam a megfelelő szavakat keresve…







2013. december 22., vasárnap

Last chance of a lifetime ~Bezárt~

http://lastchanceofalifetime.blogspot.hu

Szerzője: Angéla:)





       "Szeretlek. Soha senki iránt
           nem éreztem ezt, amit irántad
   érzek. Bárhogy alakuljon
   ez után, soha mással nem
         fogom ugyanezt érezni. Nem 
       tehetjük, meg nem történtté,
    ami az elmúlt években ért 
     bennünket, de talán jobbra 
        fordíthatjuk a kettőnk életét."


Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és néha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket...

Vampire Life Direction ~Bezárt~

http://vampirelifedirection.blogspot.hu


Szerzője: Skyler Omena

Az eddigi tizenhét év alatt, amit leéltem nem történt velem semmi izgalmas. A szüleim szerint túl sokat olvasok és ezért az "izgalmas" szó a fejemben már túl abszurd dolgokra vonatkozik. Nem tehettem róla, de imádtam azokat a természetfeletti világokat, amelyekbe el tudtam jutni a könyvek olvasása közben. Abban is igazat kellett nekik adnom, hogy semmi sem volt számomra elég "izgalmas". A falunk tele volt megoldatlan gyilkosságokkal és én ezekre simán rámondtam, hogy unalmas.
A családi légkört imádtam, amíg a bátyám meg nem érkezett. Régen nagyon jó volt a kapcsolatunk. Tényleg mindig mindent együtt csináltunk. Szó szerint elválaszthatatlanok voltunk.
Nem történt semmi. Nem volthatalmas veszekedés, vagy sértődés. Egyről a kettőre teljesen megváltozott. Ez mind akkor történt, mikor új emberek költöztek a falunkba. Mindenkit meghökkentett a hír és ennek egyszerű oka volt. Akinek volt egy kis esze az elmenekült innen. Az emberek rettegésben éltek a gyilkosságok miatt és próbáltak minél messzebb kerülni innen. Azzal, hogy ők ideköltöztek máris sikerült felhívni magukra a figyelmet. Négyen voltak és az egyik erdő melletti házat vették meg. Tőlünk gyalogosan talán negyedóra alatt oda lehetett érni. A bátyámat egyről a kettőre bekebelezték. Már nem velem volt elválaszthatatlan, hanem velük. Az elején mindig nyaggattam azzal, hogy én is menni szeretnék velük lógni, de mindig lekoptatott. Először kedvesen, majd egyre bunkóban.
"Nem mehetsz a közelükbe Skyler!Felejtsd el!"
Közölte velem szárazon, majd nem is próbálkoztam többet. Nem tartottam azokat a srácokat jó társaságnak. Valahogy mindenki tartotta tőlük a tisztes távolságot és a bátyám is jobban tette volna, ha ezt teszi. Végül már mindenkitől eltávolodott és azokat nevezte a családjának. Hetente vagy négyszer veszekedtünk, aminek a vége az lett, hogy ő elviharzott és másnap reggelig haza sem jött. A szüleinknek is már bőven elege volt Niall-ből de nem tudtunk mit tenni. Ő már teljesen más volt és mikor ezt beláttam az agyam elindított egy folyamatot.
Valami nem stimmel azokkal a srácokkal, sőt már a bátyámmal sem. Tudtam mit kell tennem. Kinyomoznom mi folyik ebben a faluban még ha bele is halok...

Kínos csend

http://kinoscsendonedirection.blogspot.hu

Szerzője: K Nesi
Kínos csend

 


June Fitzpatrick pimasz és bizonytalan. Megfontolt, mégis vad. Ártatlan, mégis tüzes. Tervezgető és egyenes jellem. Irányító típus, álmodozó, szemtelen... és egy kicsit ittas.




Igen, mindenért ez utóbbit okolja.



Egy sztori a szendvicsekről, arról aki elkészíti őket és arról, aki megeszi.

2013. december 17., kedd

My Best Friend, Harry Styles or not? ~Befejezett~

http://mybestfriendharrystylesornot.blogspot.hu/

Szerzője: Nessi



My Best Friend,Harry Styles or not? (Befejezett)

Mint évek óta minden nap most is Harryvel az oldalamon hagytam el a nagy épületet, kezemet óvatosan az övébe csúsztattam és úgy sétáltunk haza. Nem jártunk,soha nem is fordult meg ez egyikünk fejében sem. Egyszerűen csak annyira régóta ismerjük egymást, hogy a kézen fogva sétálgatás már természetes volt, persze sokszor megkaptuk az idős néniktől akik nem ismernek minket, hogy: "Jajj milyen édes fiatal pár". Egyszer arra is rá kérdeztek, hogy mióta vagyunk házasok, 14 évesek voltunk...gratulálok mami igazán jó a szemed, terhesnek miért nem néztél?   Jól van, ez gonosz volt. Tiszteletlen vagy Milly!
Egyik szemem sírt a másik nevetett miközben Hazza közelebb húzott magához és adott egy puszit a homlokomra.
-Mi ez a nagy szótlanság?-váltak el ajkai a homlokomról és vigyorogva oldalba bökött.
-Semmi.-rántottam meg a vállam.
Nagyon is megvolt az oka, jelentkezett az X-Factorba és nemsokára itt hagyja Holmes Chapelt a válogatás miatt, és ha bekerül, mert úgy is be fog, akkor jó hosszú időre. Megpróbáltam vele örülni, mert örültem, hogy ő helyettem is valóra váltja az álmait de akárhányszor egyedül maradtam tele volt a fejem azzal, hogy ő el fog menni és én itt maradok a legjobb barátom nélkül.
-Történt valami?-simított ki az arcomból egy tincset.
-Ha történt is volna,már tudnád.
Nem sokat vagyunk egymás nélkül, tulajdonképpen csak este, a napot egymással vagy egymásnál töltjük. Mellettünk haladt el egy öreg házaspár akik öreg szemeikkel mosolyogva néztek ránk.
-Megint azt hitték, hogy a barátnőm vagy.-motyogta a fülembe és nyomatékosítás képen adott egy puszit a nyakamra.-Szerinted ettől megbotránkoztatom őket valamennyire?
-Legyél már kicsit tisztelettudóbb az öregekkel Styles.-nevettem fel.
-Én mindig az vagyok.-kacsintott.
Lassan haza érkeztünk, a kapuban még adott egy puszit az arcomra.
-Köszönök anyának utána átmegyek.-engedte el a kezem.
-Oké.-vigyorogtam rá és be szaladtam.-Megjötteem!-ordítottam el magam az ajtón belépve.
-A konyhában vagyok!-válaszolt anyu.
Le dobtam a táskám és a konyhába szaladtam, fel ültem a pultra és egy puszival köszöntöttem anyát, mást nem nagyon tudtam mert a szüleim elváltak és apu Franciaországba költözött.
-Hol hagytad Harryt?-simogatta meg a hajam.
-Mindjárt jön.-piszkáltam meg a lábasban fincsin gőzölgő főtt kukoricát.-Au.-rántottam el a kezem, a drága anyukám rá csapott.
-Ne nyúlkálj, az Harryé.
-Mi az enyém?-lépett be a göndör.
-Az én anyám főz neked kukoricát.-duzzogtam.
-Majd kapsz az enyémből. Szia Bess.
-Szia Harry.-szedte ki anyu egy tányérra a kukoricákat.-Anyukád otthon van?
-Igen.-bólogatott jó kisfiúsan.
Le ugrottam a pultról és fel szaladtam a lépcsőn és be rontottam a szobámba.
20, 19, 18...
-Mit csináljunk?-ugrott be mellém az ágyamba.
-Filmezünk?-piszkáltam a takaró csücskét, péntek van így nem kell tanulni.
-Igazából szerelem?-vette el az éjjeliszekrényemről azt a filmet amit már ezerszer megnéztünk együtt.
-Hozom a kukoricát.-vergődtem ki a takaró fogságából.
-Karamellás kukorica?-fogadott egy mosollyal az arcán anya.
-Honnan tudtad?
-Péntek van. Kitalálom mit néztek, Igazából szerelem?
-Gondolat olvasó vagy.
-Csak ismerlek titeket, átmegyek Anne-hez. Jók legyetek és ha lehet, ne robbantsátok fel a házat.
-Nem is csináltunk még egyszer se olyat.
-Csak felgyújtottátok a függönyt.
-6.-ba.
-Nem baj.-lépett ki az ajtón.
Magamhoz vettem a kukoricát és vissza mentem az emeltre, Harry el rendezte a kispárnákat az ágyon ahogy mindig, hátát a falnak támasztotta és megpaskolta a helyet maga mellett. Be bújtam mellé, az ölembe tettem a kukoricát és elindította a filmet.

Laters baby ~Bezárt~

http://latersbaaby.blogspot.hu

Szerzője: Alexa

FONTOS!Főhősnőnk egy 17 éves lány, Aurora, aki egy balett táncos, de már maga sem tudja, hogy a saját álmát követi, vagy csak a szüleinek akar megfelelni. Hetek óta azt érzi, hogy valaki figyeli, de a  legjobb barátnője, Ashley sem hisz neki. Vajon ki lehet az, akinek pillantását Aurora magán érzi? A találkozásuk egy veszélyes ám de szenvedélyes szerelemmé alakul. De itt még korán sincs vége. Sötét titkokra derül fény....

Angyal az éjben ~Befejezett~


Angyal az éjben - BefejezettMit tennél, ha nem lenne elég kereseted a főiskolára, lakásod fenntartására és egyéb kiadásaidra? Hogyan próbálnál meg több pénzhez jutni? Te képes lennél feladni az elveidet, hogy a hatalmas város, London ne gyűrjön maga alá? Hajlandó lennél kiszolgáltatott nővé válni már huszonévesen, hogy elérd az álmaidat?
Norina Spencely-nak nincs más választása, prostituáltnak áll boldogulása érdekében. Aztán egyszer csak találkozik a szintén problémákkal küzdő Louis Tomlinson-nal. Életük szép lassan megváltozik, de hiába szeretnek egymásba, saját gátlásaik akadályozzák őket. Rengeteg fájdalom, kimondatlan szavak, és legvégül egy tragikus eset, ami mindenkit rádöbbent arra, milyen mulandó az élet.

2013. december 15., vasárnap

Nobody Compares To You ~Befejezett~


http://pretendedfeelingsortruelove.blogspot.hu



Szerzője: Norah.S


Ariana Baker fiatal kora ellenére most fejezte be az egyetemet és diplomás pszichológus lett. A világszerte híres banda, a One Direction háza táján kevésbé rózsás a helyzet. A csajozógép, Harry Styles a hírnév hatása alá került és egy bizonyos újságcikk és barátnőjével való szakítás miatt teljesen megváltozik. Így bandatársai elhatározzák, hogy segítenek neki és bebizonyítják, hogy az újságnak nincs igaza. Ehhez a lány segítségére is szükség lesz. Vajon hogyan fonódik össze a sorsuk? Mit szól Ariana a beképzelt Harry Styleshoz, akit a hírnév magával ragadott? Mit szól a banda nőcsábásza a lány visszafogottságához? Milyen következményekkel jár, ha két ellentétes gondolkodású fiatal kerül össze?
Ne felejtsük el azt sem, hogy két főhősünknek van némi rejtegetni valója is..

Shadow. ~Befejezett~


http://shadowfanfictionhu.blogspot.hu

Szerzője: V. xx

Shadow.Nos, a nevem Sam Ross. 18 éves vagyok, nem rég fejeztem be a gimit. Az édesanyám évekkel ezelőtt, autóbalesetben halt meg. Apám ennek hatására az alkoholba menekült. Régen volt olyan, hogy megvert, ezért maradt néhány életre szóló emlékeztető a testemen. Ennek ellenére szeretem. Anya halála után összeroppant, nehezen tudott talpra állni, ez is csak a káros szenvedélynek köszönhető. Anyám régi barátnője, Suzanne, vezet egy rendezvényszervező céget, amit  még anyuval közösen indítottak el. Időnként ad egy kis munkát, a partykon. Általában pincérnőként érvényesülök.

A legjobb barátaim, Clar és Sofie. Őket már kisiskolás korom óta ismerem, mindig számíthatok rájuk és bármit megbeszélhetek velük.

A fiúk.. Még soha nem volt barátom. Kissé félek az ellenkező nemtől, nehezen tudok megnyílni feléjük. Ha engem igazán megakar szerezni magának valaki, annak kitartónak és türelmesnek kell lennie.

2013. november 14., csütörtök

I need a hero - who saves me ~ Befejezett ~


http://needahero-sb.blogspot.hu/

Szerzője: Chanel Brayn



Helena Evans élete megváltozott 2012. december 3-án, mikor három férfi megerőszakolta. A lány többé nem volt a régi, óvatos lett, csendes, szemérmes. Három évvel az eset után Lena, Bostonból New York-ba költözik, rég nem látott barátjához, bizonyos Adam Smith-hez, aki készségesen befogadja a lányt, segít neki felépülni: munkát keres neki, bemutatja pár embernek, köztük egy meghatározó személynek, aki jelen volt Lena ominózus estéjén. A lány újra átéli azokat a megpróbáltatásokat, mikor a srác feltűnik az életében, és - látván Helenához való ragaszkodását - nem is akar távozni a közeléből. Vajon Helena képes lesz feldolgozni a történteket, és új lappal kezdeni mindent? Képes lesz visszatérni régi önmagához, vagy már nincs visszaút?


2013. november 12., kedd

Twisted - magyar

Ismét egy fordítással jelentkezem. ;) Ez is egy angol fanfiction fordítás, amit a napokban találtam, és úgy vélem egy nagyon izgalmas történet. Igaz, hogy néhol brutális jelenetek vannak benne, tehát az lehetőleg ne olvassa el aki nem bírja az ilyet, de egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom. (Kicsit olyan mint a dark - magyar fordítás csak sokkal durvább). A folytatást ebben a bejegyzésben találhatjátok: http://my-favourite-hungarian-blogs.blogspot.hu/2014/05/negyedik-bejegyzes.html

További jó olvasást!

F.

http://twistedhu.tumblr.com

Szerzője: Zsó





"Hát Kim, igazad volt. Itt esik…, elég sokat."- mondtam hangosan a telefonba, megpróbálva túl kiabálni a zuhogó esőt. Szorosan fogtam az esernyőm fogantyúját.  Hideg volt, a sűrű eső a könyörtelen széllel együtt folyamatosan próbált fellökni. Épp csak egy pohár kávéért ugrottam le, mikor ez a váratlan vihar lecsapott és teljes erővel rám zúdult. Úgy döntöttem, elfelejtem a kávét és visszamegyek a lakásomba. Ekkor hívott az egyik jó barátom, Kimberly.
„Megmondtam.”-válaszolta és erősen kellett koncentrálnom, hogy  halljam. A fogaim elkezdtek vacogni, az egész testem le volt fagyva.
„Visszahívlak, amint hazaértem.”-ígértem, de a válaszát már nem tudtam meghallgatni, mivel egy hangos mennydörgés dörrent el felettem. Összerezzentem, majd sietve átkocogtam az utca másik oldalára. Gyorsan sétáltam  lefele a járdán, az esernyőt a szél ellen tartva, így küzdve ellene. Köszönhetően a könyörtelen esőnek alig ismertem fel a körülöttem levő környéket. A telefonomat biztonságosan a táskámba tettem, próbálva szárazon tartani. Azonban néhány pillanat telt csak el mielőtt a víz az arcomba fröccsent. Hirtelen megálltam  azon tűnődve,hogy  hogyan jutott át a víz az esernyőmön. Nagy döbbenetemre láttam, hogy egy hatalmas lyuk szakadt ki rajta. Az orrom alatt szitkozódtam és  összecsuktam az esernyőt, most már az egész testem átázott a víztől, pusztán pár másodperc alatt. Gyorsan valami menedék után kutattam, és megláttam egy sikátort tőlem  balra. Az épületeknek mindkét oldalt hosszú tetejük  volt. Úgy tűnt az eső nem tud bejutni a sikátorba. Befutottam a sikátorba, megkönnyebülten felsóhajtottam mikor nem éreztem többé az esőt és  szél is békén hagyott. Lihegtem és rázott a hideg, neki dőltem a téglafalnak és becsuktam a szemem. Biztonságban voltam. Most még. Egészen addig itt maradhatok, amíg a vihar el nem vonul. Lepillantottam az öltözékemre. A baráti összejövetelre amire az egyik barátnőm hívott meg, egy egybe ruhát viseltem. A lány neve Francine volt és  egész életében Londonban élt. Remekül szórakoztam vele és a haverjaival, de a ruha amit viseltem fehér volt, és most teljesen átlátszó. Frusztrációmba a fogaimat csikorgattam és öntudatlanul összefontam a karom a mellkasom előtt.
„Ne tedd”- jött egy hang előlem. Igen, előlem.  A szemeim elkerekedtek és kihúztam magam, ott tartva a kezeimet ahol eddig voltak. A szemeim a sötétséget fürkészték de semmit nem találtak. És aztán, hirtelen, úgy tűnt mintha a sötétség megmozdult  volna. Úgy éreztem mintha csak képzeltem volna, egészen addig, míg egy villám nem villant az égen, megvilágítva mindent egy rövid pillanatra.  Egy férfit láttam magam előtt állni, és épp csak egy pillantást tudtam vetni a barna göndör hajára. Aztán megint minden sötét lett, mikor a mennydörgés hangja megérkezett. Egy kicsit jobban a mögöttem lévő falhoz szorítottam magam, és el kellett ismernem, hogy egy kicsit elbátortalanított amit láttam. Egy pasi az árnyékban állva?
„S-segíthetek?”- akadozva kérdeztem, mivel nem igazán tudtam beszélni a vacogó fogaim miatt.
„Új vagy errefelé?”-folytatta a hang. Mély rekedtes hangja volt, brit akcentussal. Meg kellett erőltetnem a szememet, hogy rajta tudjam tartani.„Igen, új vagyok itt.”-válaszoltam a sötétséget nézve
„Hát valamit tudnod kell.”- a hangjától végig futott a hideg a hátamon. Nem értettem miért van ekkora hatással rám. Kipillantottam a sikátorból látva hogy az eső lassan alább hagy. Úgy tűnt, hogy néhány perc múlva  a felhőszakadás szitáló esőbe csap át. Az ernyőmet a földre ejtettem és vártam, hogy folytassa. De mikor megszólalt, a hang közvetlenül mellőlem jött, mintha egyenesen a fülembe beszélne.  
„Enyém ez a város” Meghátráltam a hirtelen közelségétől, a mozdulat közben neki súrlódva valaminek. Oké, szóval közvetlenül mellettem állt, anélkül, hogy észre vettem volna. Arrébb léptem tőle, a szemeim továbbra is a sötétséget fürkészték.
„Tied a város?”-ismételtem meg halkan. Felnevetett , amitől már megint végig futott a hideg a hátamon.
„Igen. Kérdezd meg az egyik itteni barátodat.Határozottan fel fogja ismerni a nevem”
Haboztam. „Mi a neved?”
„Harry Styles” Egyáltalán nem hangzott ismerősnek, de ismétlem, új voltam errefelé. Azt gyanítottam, hogy a szó szoros értelmében értette, hogy övé a város – szerződési okirattal meg mindennel. Kezdtem megnyugodni.
„Hát, helyes városod van”-próbáltam nyugodtnak hangzani.”Mióta tied a város? Vagy családon belül öröklődött rád?”
„Mi a neved?”- figyelmen kívül hagyva a kérdésem.
„Claire.”-válaszoltam, miközben a karjaimat dörzsölgettem.
„Hát, Claire, menj el az egyik barátodhoz, majd ők mesélnek rólam.”- úgy hangzott mintha már megint közelebb jött volna. Az egész testem megmerevedett és a lélegzetem is elakadt.Hátráltam, de aztán megálltam mikor valami nagyon meleget éreztem a vállaimra kerülni.”Viseld ezt most. Reszketsz mint a falevél.” Elléptem, sokkal jobban érezve magam ,  így hogy  rámerítette a kabátját. Ez volt minden amire vágytam: egy kis melegség – bármilyen is.Beleburkolóztam, a karjaimat a dzseki ujjaiba bújtatva. Nagynak és nehéznek tűnt, de azonnal felmelegedtem tőle.
„Oh és Claire?”-most már szemből jött a hangja.
„Igen?”
„Ismét látni fogjuk egymást….. méghozzá elég hamar” – hallottam a hangján, hogy mosolyog.  Nem tudtam, hogy amit mondott az jó dolog, vagy inkább rossz. Gyorsan megköszöntem és kinéztem az esőre. Most már csak szelíd szitálás volt, néhány széllökéssel. Láttam az utcatáblát és tudtam hogy csak egy saroknyira vagyok Francine házától. Talán nem bánja ha megkérem hadd maradjak nála pár percig. Vissza pillantottam a vállam fölött, a sötétségbe bámulva. Azon tűnődtem a pasi még mindig ott van-e. Nem tudtam megmondani. És ezzel, kifutottam a szitáló esőbe. Beletartott 2 percbe mire Francine házához értem, és felsiettem a tornác lépcsőin , hogy kopogtassak az ajtón.Egy világoskék köntösbe nyitott ajtót. Mikor meglátott levegő után kapott és a karomnál fogva  behúzott, gyakorlatilag berángatott. Azt hittem azért aggodalmaskodik , mert az esőben álltam. Azonban ő valami más miatt aggódott.
„Ez a te kabátod?”-kérdezte élesen, miközben becsukta maga mögött az ajtót. Észrevettem hogy bezárta, majd kileskelődött az ablakon. Egy csésze tea volt a kezében, de az többé már nem érdekelte.
„Nem”-mondtam neki, kínosan álldogálva az ajtó bejáróban.”Nem lenne gond, ha itt maradnék…”
„Claire, el kell mondanod ki adta neked ezt a dzsekit”- Szegezte rám kék szemeit. Igazi félelmet láttam bennük.
„Ez a pasi adta nekem.” –motyogtam, nem értve miért volt ennyire megijedve.
„Milyen pasi? Hol láttad?”-kérdezte elsétálva mellettem. Letette a csésze teáját az asztal végére és lehuppant a kanapéjára. Épp le akartam ülni a másik díványra de aztán meggondoltam magam. A ruhám csurom vizes volt. Mikor nem válaszoltam, megdörzsölte a halántékát és hirtelen kimerülten megszólalt, „Menj a szobámba és találj magadnak néhány száraz ruhát. Addig ezeket beteszem a szárítóba.” Bementem a szobájába és levettem a kabátot. Egy fekete bőr dzseki volt és úgy nézett ki mint amit sokat hordtak. Letettem az ágyra, és találtam néhány tiszta, száraz ruhát. Gyorsan átöltöztem, máris jobban érezve magam hogy száraz ruhákba bújtam. Találtam egy kefét is és azzal átfésültem a csurom vizes hajamat. Mikor kész voltam, összecsavartam a vizes ruháimat és visszamentem Francinehez, aki mélyen a gondolataiba volt merülve. Amint besétáltam rám bámult mintha nem is ismerne.
„Fran?”-kérdeztem bizonytalanul, a ruháimat feltartva.
„Csak tedd le őket az asztalra”- tekintetét le nem véve rólam.
„Mi a baj?”-ültem le vele szembe.Felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és átkaroltam őket.
„Claire, ki adta neked azt a dzsekit?”-Kérdezte lassan Francine.”Megadta a nevét?”
„Azt mondta Harry Styles-nak hívják.”- Elkerekedett a szemem mikor ő hangosan levegő után kapott- mintha azt mondtam volna neki hogy valaki meghalt- és szorosan becsukta a szemeit, mintha nem akarna többet tudni. Néztem őt, azon tűnődve mi lehet ennyire rossz.
„Nagyon sajnálom.”-mondta halkan  a fejét rázva.”Sose beszéltem neked…róluk.”
„Kikről?”
„Harry Styles egy banda tagja.”- mondta lassan , remegő hangon. „Ők egy rossz, de erős banda. Mióta az eszemet tudom, azóta itt vannak. Gyakorlatilag övék a város.”
„Szóval ezért mondta, hogy az övé a város”-suttogtam. Francine úgy nézett ki mint aki bármelyik pillanatba el hányja magát. „Ők a nagyon rossz hírek. Harry…hozzád nyúlt?”
„Nem.”-válaszoltam. „Csak odaadta a kabátját hogy használjam.”
„Oh ne,” mormolta Francine, „ez azt jelenti hogy felkeltetted az érdeklődését.”
„Vagy csak próbált barátságos lenni?” – kérdeztem, remélve hogy igazam van. De mikor erre Francine felnevetett, elveszett a reményem. ”Harry nem barátságos. Egyáltalán nem. Hacsak tudnád…. Harry nem egyedül van a bandába. Mindannyian gonoszok. Persze Zayn a legrosszabb, de Harry a második legrosszabb. Mindannyian egy védjegyes dzsekit hordanak, olyat amilyet te is viseltél.” Elkezdtem félni. A pasi akihez beszéltem , aki a sötétbe rejtőzött, egy banda tag?
„Ölt valaha embert?”-kérdeztem halkan.
„Valószínűleg.”Francine  végig futtatta a kezét rövid szőke haján. „És ez most rosszabb, mert nálad van a kabátja. Tudod mit jelent ez, ugye?” Vártam.
„El fog jönni érte. És ez azt jelenti hogy érted is el fog jönni.”

2013. november 10., vasárnap

Angel Love ~Bezárt~


http://theangelsavior1d.blogspot.hu


Szerzője: Major Zsuzsi



Angel love ~ One Direction
Néha úgy érezzük, hogy nincs visszaút. Miután egy meggondolatlan dolgot teszünk, csak azután jövünk rá, hogy mekkora hiba volt. Közben eszünkbe sem jut, hogy esetleg rossz vége lehet az egésznek. Igen... Én is elkövettem ezt a hibát, elég sokszor ezalatt a 18 év alatt, de ami ezúttal történt... Álmomban sem gondoltam volna, hogy pont ő hagy cserben. Szerettem. Tényleg nagyon szerettem, oda adtam neki mindenem, amim csak volt. És, hogy mit kaptam érte? Megvetést és megaláztatást. Utálatot és napi szinten 3-4 új kék-zöld foltot valamelyik testrészemre. Négy hónappal ezelőtt, minden tökéletesnek és gyönyörűnek tűnt. Felvetette az ötletet, hogy költözzünk el Londonba és kezdjünk teljesen új és gyönyörű életet. Csak ő és én. Én mint egy pincsikutya csak bólogattam és mentem utána. A mai napig bánom. Azóta teljesen megváltozott. Mindig az van, amit ő akar, sosem kérdezi meg a véleményemet, csak megy a saját feje után. Egyre többet iszik, el is felejtettem már, hogy milyen, amikor normális. Ő Adam Clark. Aki kifényezte, majd bemocskolta az életemet. És, hogy ki vagyok én? A nevem Noel. A barátaimnak (akik nekem nincsenek) csak No vagyok. Ha érdekel a történetem, hogy miként vesz egy hatalmas fordulatot az életem, csak olvass tovább!





Második bejegyzés~

Sziasztok!

Egy szomorú hírt kell közöljek: a Psychotic Love blog bezárta kapuját. (nem tudom ismerte e valaki) Szerintem egy remek történet lehetett volna, de elfogadom hogy, nem tudta tovább folytatni az írást az írónő. :) Még a héten várhatóak blogokról ismertetők.


További jó olvasást! 

F.

2013. november 4., hétfő

Don't make me sad...

http://lifeistooshort-to-wait.blogspot.hu/

Szerzője:W. Susan



Don't make me sad...
Az emberek sokszor tanakodnak azon, hogy mi is hiányzik valójában az életükből, miközben mindenük megvan, ami megfogható. Gondolok csupán arra, hogy a legújabb divat szerint próbálnak élni, mindig beszerezni az adott fehér neműt , táskát, cipőt és még sorolhatnám hosszas ideig, hogy az ilyen gazdagnak titulált emberek csak maguknak és a divatnak élnek. Sosem tartoztam azok az emberek közé, akiknek van annyi pénzük, hogy az adott hónap Chanel parfümjéért rohanhassak a boltba vagy éppen a legújabb piacon lévő ruhát tudjam a magaménak. Nem is én lennék, nem is leszek soha ilyen, mert nem tudnám megengedni magamnak ezeket, pont ahogy a szüleim sem. Az ilyen embereknek, amilyenek mi vagyunk, vagy ahogy mások neveznek minket, a szegények, nem tehetik meg, hogy csak úgy szórják ki az ablakon azt a kevéske pénzt is, ami a tulajdonukba van. Sosem mondtam, hogy engem ez megrémítene vagy elszomorítana, mert ez egyáltalán nincs így. Én egy boldog családban élek és mindenünk meg van amire egy családban szükség van. Hogy mire gondolok most pontosan? A szeretetre, az összetartásra mai a gazdag családokban nincs meg. Számos osztálytársam jómódúan él és pont ezért tűnök én ki a tömegből. Én vagyok az iskola kis szegény lánya, aki próbál délutánonként dolgozni, hogy a szüleit ezzel is segítse valamennyire. Lenéznek és elítélnek. Hogy miért? Magam sem tudom és, hogy őszinte legyek nem is akarom tudni. Sosem volt barátnőm vagy barátom épp a furcsaságom miatt, de a szüleimmel mindent megoszthatok amit egy baráttal is megtudnék. A tanulmányi eredményeimre nem panaszkodhatok, eszes vagyok ami még jobban arra késztet, hogy a későbbiekben tovább éljek a tanulási lehetőségekkel. Többre akarom vinni mint a szüleim, jobb körülményeket akarok teremteni a gyerekeimnek és segíteni akarok az olyan embereken, akik úgy élnek, mint mi. Épp a délutáni műszakomat kezdem az iskola melletti kis kávézóban.
-Szia Ana! - köszönt széles vigyorral az arcán John, a munkatársam, aki már a pult mögött szorgoskodott. Talán ő volt az egyetlen ember, akivel különös viszony folytattam. Ő volt az egyetlen ember, akivel valami oknál fogva beszélgettem és megnyíltam. Megértett engem, annak ellenére, hogy jómódú volt, mégis ki akart szabadulni abból a környezetből, amibe a szülei kényszerítették. Egy gazdag fiú, aki az iskola melletti kávézóban dolgozik, hogy ne kelljen a gazdagok által létrehozott rétegbe tartózkodnia. Felettébb érdekes, nemde?
- Szia, John! - dobtam le a táskámat a pult mögötti kis székre, majd a kötényemet a derekam köré kötve, álltam a pénztárgép mögé. Az ajtón ragadt szemem hirtelen felpattant, amikor az osztálytársaim jókedvűen léptek be a helyre, hogy még itt is az életemet nehezítsék. Igen, szokásukhoz híven mindennap bejöttek a kávézóba, hogy nézzék a szenvedésemet, hogy itt is éreztessék velem, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok. Kedves mosolyra húzva a számat igyekeztem az asztaluk felé, hogy rendelésüket felvéve minél előbb kint tudhassam őket a kávézóból. Magamban már számtalanszor elküldtem őket melegebb éghajlatra, se szemtől szemben már nem voltam olyan bátor, hogy ezt közöljem is velük. Mindig olyan ember voltam, aki magában intézte el fájdalmait, hogy ne a külső világnak panaszkodja el a gondjait, hiszen másoknak is ezer és ezer problémája van, ami megoldásra vár. Így csak magam voltam és a gondjaim. A kávézóban, mint szokás szerint nagy volt a forgalom, ami valljuk be jót tett nekem. Addig se kellett magammal foglalkoznom és unottan állni a pult mögött. A munkaidőm, mint minden áldott nap hétkor járt le, így a kötényemet a fogasra helyezve kaptam magamra a táskámat és távoztam John-al az oldalamon  Ő jobbra fordult én meg balra, nagyobb figyelmet nem is fordítottunk erre, hogy ki merre megy, hiszen sokszor ajánlotta már fel nekem, hogy hazakísér, de minek? Önállósulni akarok és lássuk be, nem vagyok már kisgyerek, akit kísérgetni kelljen, még ha ez egy kedves gesztus is tőle. London sötét utcáin szedem haza a lábaimat és élvezem a lámpákkal megvilágított utcák rejtelmességét. Sokszor szoktam elgondolkodni hazafele menet, hogy vajon más országokban mi lehet ilyenkor, vagy mit csinálnak éppen az emberek ilyenkor, amikor én még csak a munkából megyek haza lassan tizenkilenc évesen. Szinte mindig hazáig gondolkodok ilyen értelmetlen dolgokon és csak ilyenkor jövök rá, hogy az otthonom elé értem, amikor szemem az ismerős terepre téved. Minden nap, ,inden ugyan olyan. Felkelek, felöltözök, reggelizek, elindulok az iskolába, dolgozok, majd haza jövök és a tanulásba menekülök. Mai nap sem lett volna máshogy, de a házunk előtt állva a borzongás futott végig rajtam. Az ajtónk nyitva volt, a lámpa nem égett, pedig ilyenkor már anyámék a nappaliban várva engem szoktak beszélgetést folytatni egymással.Az ajtón halkan belépve kapcsoltam fel a mellette lévő lámpát, és tudatosult bennem az, amitől a legjobban féltem. Egyedül maradtam.

2013. szeptember 30., hétfő

You know that I'll carry you ~Bezárt~

És itt egy újabb nem One Direction fanfiction. :D Amit most mutatok be az nem más mint egy.....Union J-s fanfic!!! Ez is egy igazán aranyos kis romantikus történet ami bővelkedik nem várt fordulatokkal is.

http://i-will-carry-you.blogspot.hu/ (teljesen más blogra irányít)

Szerzője: Cherry Evans




Cherry Evans édesanyjával Londonba költözik miután maguk mögött hagyják előző életüket. Egy véletlen baleset során belebotlik egy aranyos fiúba akibe első látásra bele is szeret. 
Ki lehet az idegen? Vajon találkoznak még? A fiú vajon viszonozza e ezeket a gyengéd érzelmeket?

Ui.: Egy kis változás történt a blogon mert, elkezdtek egy másik történetet ami egy THE JANOSKIANS nevű bandáról szól, de attól még megtalálható ott a Union J-s fanfic is, amit linkelek is:

http://i-will-carry-you.blogspot.hu/p/you-know-that-ill-carry-you.html

After

Ez a fanfiction egy fordítás, a wattpad.com-on nagy sikernek örvendő történetét olvashatjátok el. Figyelem! A történet trágár szavakat és +18-as részeket tartalmaz!

http://afteraharrystylesfanfic.tumblr.com

Szerzője: Fanni



Tessa Young, egy 18 éves főiskolás, egyszerű az élete, kitűnő eredményekkel és egy édes fiúval az oldalán. Életének minden percét mindig gondosan előre megtervezte, egészen addig amíg nem találkozott a féktelen természetű, túl tetovált, piercinges Harryvel, aki feldönti ezeket a terveket.


dark - magyar verzió - ~Befejezett~

Ez a történet egy zseniális angol fanfiction fordítása. A történet igazán megfogott mindenkinek ajánlom. Csak egy baj van vele, hogy rengeteg fogalmazási, helyesírási hiba van benne. De ezektől eltekintve csak gratulálni tudok a fordítóinak!  Figyelem! A történet trágár szavakat, verekedéseket és +18-as részeket tartalmaz!

További jó olvasást!
F. 

Update: Wattpad-on szerencsére felkerült a magyar verzió is.
😍 https://www.wattpad.com/story/49684429-dark-harry-styles-hun-befejezett (kieg.: 2022.03.25.)

Sajnos a magyar blog bezárt, pedig így évekkel később is zseniális történetnek tartom ezt a sztorit. Aki esetleg szeretné és tudja olvasni angolul még mindig megtalálható: https://dark128.tumblr.com/(kieg.:2020.10.01.)

http://darkfanfictionhu.tumblr.com/  


Szerzője: Anett és Zs.




Azonnal kiszúrtam a barátaimat a zsúfolt helységben. Az este előrehaladtával a buli kezdett egyre jobban beindulni, a házban szinte már csak részeg tinédzsereket lehetett látni. Ekkor vettem észre, hogy egy meglehetősen vonzó srác tűnt fel a konyhaajtóban. Ragyogó arccal mosolygott, miközben szikrázó barna szemeivel engem nézett. Félénken elmosolyodtam, ahogy elindult felém. De kicsit elszomorodtam, amikor hirtelen megállt, tekintetét egy pontra szegezve a vállam fölött. Megfordultam, hogy kiderítsem, mit néz ilyen figyelmesen. Egy magas srác sötét, göndör hajjal dühösen szegezte rá a tekintetét. Először nem ismertem fel, de aztán eszembe jutott az a rémisztő történet, amit az egyik barátom mesélt róla. Egyszer annyira kijött a sodrából, hogy majdnem halálra vert egy srácot. Erőszakos ember hírében állt, nem csoda, hogy az én barnaszemű kiszemeltem rögtön meghátrált. Egyenesen visszaindult a konyhába anélkül, hogy akárcsak rám pillantott volna.
A torkomban dobogott a szívem, a szám kiszáradt. Lefagytam, ahogy a megfélemlítő magasságú férfi felém magasodott. Idegesen mértem végig, miközben kicsit szorosabb markoltam a poharamat. A farmer tökéletesen állt az rajta, felsőtestét fehér póló takarta. Még nem álltam rá készen, hogy belenézzek abba sötét tekintetbe, ami jól tudtam, hogy az arcomon pihent.
- Táncolj velem! – szólalt meg rekedtes hangon.
Időm sem volt tiltakozni mielőtt arrébb húzott volna. Elejtettem a poharamat és annak egész. tartalma a padlón kötött ki. Éreztem, ahogy egy hatalmas kéz a derekamnál fogva erőszakosan a testéhez fordít. A kezem a mellkasára tettem, hogy ne tudjon magához húzni. Nem tudtam, hogy reagáljak a durva mozdulataira. Azelőtt senki nem bánt így velem. Az egyelőre még névtelen férfi a nyaka köré kulcsolta a kezeimet. Bátran felnéztem rá, ám megdöbbentem, amikor megláttam a rám bámuló szikrázó számpárt. Szinte áttetszően zöld szempár, sötét pillákkal keretezve. De hamar leráztam magamról a testemen végig futó libabőrt, és visszatértem a valóságba. Óvatosabban néztem rá, mikor az ajkán egy önelégült mosoly jelent meg.
- Hogy hívnak, szépségem?
- B-Bo – dadogtam.
Csak mosolygott majd a fülemhez hajolt.
- Harry vagyok – suttogta sóvárogva.
Mielőtt visszahúzódott volna, az ajkait egy ponthoz nyomta pontosan a fülem alatt. Remegve hunytam le a szemeimet, miközben szorosabban belekapaszkodtam a nyakába. Elakadt a lélegzetem, mikor a csípőjét az enyémhez nyomta. Mély kuncogás vibrált a mellkasában, láthatóan élvezte az reakciót, amit ő váltott ki belőlem. Sosem tapasztaltam még ilyesmit előtte, ez nyilvánvalóan látszott is.
- Tetszel nekem – vigyorgott. – Olyan… ártatlan vagy.
A sötét pillantása a mellkasomra tévedt, és kihasználva a magasságát, merengve végig nézett rajtam. Levettem a kezeimet a tarkójáról. Erős késztetést éreztem, hogy felpofozzam, de visszafogtam magam, mivel még mindig tartottam tőle. Már emeltem a kezemet, hogy ellökjem magamtól, amikor elkapta a csuklómat.
- Nem, nem – mondta rekedten.
Le engedte az oldalamhoz a karomat. Megugrattam, ahogy a meleg érintése végigfutott a hátamon. Hosszú ujjait a farzsebembe csúsztatta és hamar rájöttem, hogy a mobilom keresi. A keze hosszasan elidőzött, így nyilvánvaló volt, hogy nem ez volt a telefon érdekelte. Megmarkolta fenekem mielőtt kivette volna a zsebemből az érdeklődésének valódi tárgyát. A szétnyílt ajkaim között akaratlanul is kiszökött nyöszörgésem elégedett vigyort csalt az arcára.
Némán álltam, amíg Harry bepötyögte a számát. Másodpercekkel később egy csipogó hang hallatszódott és rájöttem, hogy egy sms-t küldött magának. Megszerezte a számom. Mi a franc folyik itt? Öt perce sem voltam egyedül és máris egy sráccal voltam, akinek kétségkívül csak egy dolog járt az eszébe. Forró levegő csiklandozta a nyakamat, mikor visszarakta a
telefonomat az eredeti helyére. Elfogyott a levegőm, mikor Harry a testét az enyémhez nyomta. Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés, hogy ennyire élvezte, ahogy a mellkasom erősen az izmos törzséhez nyomult.
- Hagyd abba!- kérleltem elgyengülve.
Éreztem, ahogy a mellkasa remeg miközben nevetett. Telt ajkai ismét a fülemhez hajoltak.
- Azt nem hiszem, bébi. Inkább szórakozni fogunk egy kicsit.
Kirázott a hideg a szavai hallatán. Harry megrémített, de ezúttal a saját félelmem okozta a kitörésemet. Enyhén elhúzódott mielőtt a kezem az arcán csattant. A dühödt arckifejezéséből ítélve láthatóan váratlanul érte a kirohanásom. A bal arcán az ütésem helyén rózsaszín folt jelent meg még azelőtt, hogy erőszakosan megragadta volna a karomat
- Már látom, hogy te kihívás leszel – mondta szinte morogva. – Ez tetszik – vigyorgott.
Lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet, majd éreztem, ahogy az ajkait a nyakamhoz nyomja. Göndör haja az arcomat csiklandozta. Vonakodva elengedte az egyik karomat, hogy a tarkómat foghassa, meggátolva ezzel, hogy elmeneküljek. Amint megéreztem durva szívását a szabad kezemet azonnal tiltakozóan a mellkasára tettem és próbáltam eltolni magamtól.
- Harry! – könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját. A éles fájdalom erősödött, mikor fogai súrolták a bőrt. Ziháltan felnevetett, mielőtt továbbfolytatta volna, én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen. Az érzés némileg enyhült, amikor a puha ajkaival folytatta. Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte, és a fogaival vadul a nyakamba kapott. Csak ziháltam, amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen, majd néhány csókkal halmozta el azt. Kicsit szuszogott a nedves harapás fölött, amely hatására végig futott a hideg a belsőmben.
Harry elégedetten vigyorogva lépett vissza miközben én kirántottam a karomat a hatalmas kezéből. Felszisszentem, amikor az ujjaimmal megérintettem a sérült pontot. Rémülten nyöszörögtem, ahogy közelebb jött hozzám.
- Most már az enyém vagy – mondta csendesen.

Say your just a friend ~Befejezett~

Most nem egy One Direction fanfictionnal jövök hanem egy Austin Mahone történettel. Nem vagyok a rajongója, sőt még egyetlen zenéjét sem hallottam de ez a történet nagyon aranyos és jól meg van írva. :) Egyszóval élvezhető. Úgyhogy annak is érdemes elolvasni aki nem ismeri vagy nem szereti Austint.


http://urjustafriend.blogspot.hu/

Szerzője: georgina rose♥



“Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.






BARÁTOK ÖRÖKKÉ?

Lassan ringatóztam a hintában, közben halkan dúdolgatva próbáltam elterelni a  figyelmemet az arcomon végigfutó könnyekről. Az iskolatáskám mellettem hevert a földön és még mindig az egyenruhám volt rajtam. Miért bántanak? Mit tettem, hogy mindenki rajtam nevet és összesúgnak a hátam mögött? Csak mert új vagyok? 

Tíz éves fejjel még nem igazán tudtam felfogni, hogy a gyerekek hogyan tudnak ilyen kegyetlenek lenni a társaikkal. Csak annyit láttam az egészből, hogy ami nekem fáj, attól ők jobban érzik magukat, attól nevetnek.


Egyedül éreztem magam, magányosnak, elveszettnek. Vissza akartam menni a régi házunkba, az otthonomba ahol sok barátom volt, ahol szerettek. Oda, ahol apa is ott volt. Amíg ott laktunk, anya mindig mosolygott és vidám volt, aztán apa elment és most folyton csak sír. Ha otthon lennénk akkor mindenki sokkal vidámabb lenne, talán apa is visszajönne hozzánk. Otthon olyan sokat nevettünk ...


- Szia. Te vagy Allie, igaz?


Az idegen hangra felkaptam a fejem és csodálkozva néztem a velem szemben álló fiúra. Velem egy idős lehetett és ugyanazt az egyenruhát viselte, mint én. Ó, ő is az én sulimba jár. Mit akar? Ő is gúnyolódni jött?


- Azért jöttél, hogy te is kicsúfolj? - néztem rá ellenségesen, összeszorított szájjal és a kézfejemmel letöröltem a kibuggyanó könnyeimet.


- Nem. - rázta meg a fejét. - Anyával a szomszédban lakunk, csak átjöttünk. A te anyukáddal beszélget. - magyarázta a házunk felé mutatva, közben bemászott a hintába és leült velem szembe. Meglepetten bámultam rá, még sírni is elfelejtettem. - Miért akarnálak kicsúfolni? Láttam, hoyg páran piszkáltak az iskolában. Miért nem szóltál vissza?


- Nem akartam... igazuk van. - suttogtam és újra könnyezni kezdtem.


- Nem sírj. - ütögette meg a térdem és megvárta, hogy rá figyeljek. - Majd én megvédelek. Én leszek a testőröd! - húzta ki magát és vigyorogva meglökte a hintát, hogy fellendültünk a magasba, ezzel engem is nevetésre bírva.


Attól a naptól fogva ő lett a legjobb barátom. Az egyetlen fiúbarátom. Aki mindig megvédett. Aki eljátszotta, hogy a pasim, amikor szükség volt rá. Aki tanácsot adott, hogyan viselkedjek más fiúkkal. Elmondhattam neki mindent. Vele töltöttem a délutánokat, éveken át ott volt nekem. Talán már akkot tudtam, hogy több ez mint barátság, de ha szóba került csak nevettünk és ő nem tudta, hogy ez nekem mennyire fáj...

2013. szeptember 29., vasárnap

Psychotic Love ~ Bezárt ~

http://psyhotic-love.blogspot.hu/ (teljesen más van a blogon)

Szerzője: Sophie Bradshaw


,,Az élet egy színpad, amin játszani kell, s ha az megköveteli, akkor egy álarcot is rendelni kell hozzá!"

Csak egy átlagos nap a rendelőben, mint mindig. Ugyanazok a betegek, ugyanazok a problémák, ugyanazok a megoldások. Ez a folyamat addig tartott, míg Ő megjelent. Feltűnése a rendelőben, nem csak a médiának, hanem a betegeknek is felkeltette a figyelmét. A híres szupersztár megjelenik a pszichiátrián? Mégis miért?
Melody Crown vagyok, immár húsz éves, amolyan gyakornokféle. Tizenhét évesen eldöntöttem, hogy pszichológus leszek. Jelenleg Dr. Wood rendelőjében dolgozok, mint már mondtam gyakornokként. Megfigyelem, ahogy az orvos kezeli a betegeket és a betegeknek a reagálását is.
Valakinél hatnak a kezelések, van akinél nem. Az esetek 70 százaléka a kicsi kori traumák miatt kerül hozzánk, míg a többi 30 százalék a drogosok, az alkoholisták és a depressziósok csoportját erősíti.
Amikor az emberek arról kérdeznek, hogy miért ezt a s szakmát választottam magamnak, én csak annyit mondok az édesanyám miatt. A teljes történetet senkinek sem meséltem el, csak Dr.Wood, Matt és Zoe tudja, akik a legközelebb állnak hozzám. Lényegében más rokonom nincs is, vagy mégis, de ő számomra meghalt.
Elég is ennyi rólam, így kezdetként, hisz lassan úgy is megismersz engem! A történetem, akkor kezdődik igazán, amikor az utam összefonódik az övével. Eleinte csak egy betegként tekintettem rá, se aztán egy fura érzés beleállt a gyomromba, amikor megláttam, utána már nem enyhült, azaz érzés, egyre erősebb lett. Végül belepillantottam a lelkébe, minek következtében elborzadtam tőle...

2013. szeptember 25., szerda

Sex and Shame ~ Befejezett~

http://sexandshame.blogspot.hu

Szerzője: Eliza és Bo




Sex and Shame



Egy lány aki utál mindent amit teszi ...
Egy fiú akit gyötör a múltban elkövetett hatalmas hibája,
üldözi a bűntudat és azok akiket megbántott ...
Vajon nekik is kijár a boldogság?
Meg tudnak bocsájtani maguknak?

2013. szeptember 21., szombat

Egy történet, amely más mint a többi ~Bezárt~

http://theonedirectionstorywithamy.blogspot.hu/

Szerzője: Zsófi:)


Egy történet, amely más mint a többi °
~  Még mindig szeret, annak ellenére amit műveltem vele. Megcsaltam és mégsem akar eltaszítani magától, küzd a szerelmünkért. Hatalmas szíve van, az egyszer biztos. De ezt nem tehetem meg vele. Nem lehetek önző, el kell engednem. Nálam sokkal, de sokkal jobbat érdemel, tudom. Rá egy őszinte és kedves lány vár valahol a világban és az nem én vagyok.

~ 1 hónapja, hogy szakítottunk. Nem voltam elég hű hozzá. Hatalmas hiba volt. Ő mégis megbocsátott nekem ellenben én makacs módon véget vetettem a kapcsolatunknak, mert tudom úgyis csak fájdalmat okoznék neki. Azóta minden egyes nap próbál elérni telefonon vagy épp más elektronikus eszközhöz folyamodva. Viszont elutasítom a hívásait és nem reagálok rájuk. El kell felejtenie, én is ezt próbálom tenni. Eddig még nem sikerült, de próbálom.


~ Tegnap óta nem hív. Feladta. Bármennyire is én akartam ezt, elkeserít hogy nem keres és nem tudom minden egyes áldott nap kinyomni a hívását. Nagyon fáj itt legbelül. De jobb lesz így neki, nélkülem. Este kiürítettem a postaládát, a számlák között pedig egy kézzel írott levelet találtam. Ez állt benne:

Drága Amy! Megpróbáltam mindent, de te folyamatosan eltaszítottál magadtól. Még mindig makacs vagy, amiért nem tudlak hibáztatni, Tudom hogy szeretsz még, és én is szeretlek téged. Látom, megakarod szakítani a kapcsolatunkat végleg, ezért cselekszem én is. Mégis elmegyek Londonba  a szüleim biztatására az X-faktor válogatására, megpróbálom  a lehetetlent. Ha nem sikerül, akkor sem jövök vissza, ugyanis ott fogok egy pékségben dolgozni. Te szeretted volna így, talán igazad van és mindkettőnknek jobb lesz így.

4 év után utoljára mondom neked: Szeretlek!

Hiányozni fogsz, téged soha nem foglak elfelejteni!! Te voltál, vagy és leszel az igazi szerelmem!
Csókol: Harry

That One Thing ~Bezárt~

http://littlemissmuffet-thatonething.blogspot.hu/

Szerzője: Little Miss Muffet ♥




Fanfiction no. 1

Sigray Oliviáról, a barátnőjéről, Elliről és a One Directionról szól ez a fanfic. Lia régen Magyarországon élt az édesanyjával de el kellet költözniük. Londonban kezdik meg új életüket. Itt kezdődik Lia izgalmas, új élete, ami tele van romantikával, barátságok köttetésével és kalandokkal.





Last moments ~Befejezett~



http://bri-lastmoments.blogspot.hu

Szerzője: Brianna Rybak [Bri.]



Last moments [Louis Tomlinson fanfiction] ~ Befejezett.Megfogta  kezem és  szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni : mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná, hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségében tehet egy másik emberért.


2013. szeptember 20., péntek

A testem rabja vagyok




Szerzője: Szilvi, K Nesi


A testem rabja vagyok

Ez a blog, a népszerű angol fanfiction 'Prisoner of my own body' fordítása. 
FIGYELMEZETÉS! Ez a blog durva, +18-as részeket tartalmaz! Csak saját felelősségre olvasd el!



Dark turns to ligh ~Befejezett~

http://dark-turns-to-light-story.blogspot.hu/ 

Szerzője: Zsoo.*



Dark turns to light
Az Élet gyakran nem úgy alakul, ahogy várjuk. Nem tudjuk, mi célból születtünk, de reméljük nagy dolgokat viszünk véghez. Viszont van amikor az akarat kevés. Van amikor annyira kilátástalan a helyzet, hogy nem bírjuk saját kedvük szerint alakítani, akármennyire is szeretnénk. Ilyenkor van egy szó, amely erőt tud adni. Még ha csak kis időre is, de az is sokat számít némelyik helyzetben: REMÉNY. Bizony a Remény. Az a szó, amely sok nyelven létezik. Mondhatnám például így: Hope /angol/, Hoffen /német/, Espérer /francia/, Sperare 
/latin/, Esperanza /spanyol/. De minden nyelven egy jelentést hordoz. Azt a jelentést, amely sok életet mentett már meg, és egyben sodort is a végzete felé. Amely erőt tud adni, még akkor is, mikor nem látunk kiutat. Amitől képesek vagyunk gyorsabban futni, letenni az alkoholt, a cigit, a drogot vagy éppen a pengét. De van a reménynek egy eszköze, amely bár nem mindig látjuk, képes ugyanolyan hatást elérni, de egyben teljesen tönkre is tenni egy életet. Ez a SZERELEM/SZERETET. Amikor valaki a feltétel nélküli szeretetét képes adni, azt meg kell becsülni, és nem a porba tiporni. Amikor valaki az életét is ránk bízná, nem szabad nekünk tönkre tenni azt. Amikor ez a valaki mindenkitől képes megóvni, csak éppen saját magától nem, akkor Ő szorul segítségre. Akkor Ő van bajban, és neki kell Remény, neki kell erősítés a Szeretetben.  Abban, hogy megéri küzdeni ezért az egészért, bármi legyen is. Hisz a jövő alternatív fogalom. Lehet évtizedekig beszélhetünk még a jövőről, de lehet, holnap vége szakad számunkra. Ezért meg kell becsülni minden pillanatot, ami adatik, legyen az jó vagy rossz, lényegtelen. Csak a ma számít, nem a jövő vagy a múlt. De vannak olyan helyzetek, emberek, akiket kísért a múlt. A kérdés az, hogyan képesek kezelni ezt. Hogyan reagálnak, ha a múlt szereplője felbukkan és második esélyt kér? Elfogadják? Megéri?  És mi van akkor, ha nem megbocsájtást kér? Ha ismét haragot és feszültséget gerjeszt? És ekkor megéri? Mindannyiunknak szüksége van olyan emberekre, akik mellettünk állnak és Reményt, Szeretetet adnak, ha kell. Ezek azok az emberek, akik biztosan a jövő szereplői is, de csak, ha lehetőséget kapnak rá. Épp ezért, nagyon meg kell becsülni Őket. Felmerül a kérdés: Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akiknek nem adatott ilyen barát, szerető, családtag, társ? Nos, nekik is eljön az az idő, amikor az Élet hoz valami jót. De mint mindenki életében, minden jó mellé társul valami rossz. Ez lehet csak később üti fel a fejét, de egyszer jön, és minden szerettünk veszélybe kerülhet. Ilyenkor felmerül, hogy esetleg minden fontos dolgot elveszíthetünk. És most nem az anyagi javakra gondolok. Nem. Sokkal inkább a lelkünk megnyugtatóira. Például a szerelmünk, a barátaink, a zene és egyéb kellemes dolgok. Ezek fontossága általában csak akkor tűnik szembe, mikor rájövünk, elveszíthetjük őket. Ilyenkor kell a Remény, és Reménnyel telve erősen küzdeni, kitartóan kapaszkodni az életünk megváltóiba. Az elvesztésük akkor kárt tud tenni bennünk, hogy észre se vesszük milyen gyorsan kerül ismét a kezünkbe az alkohol, a cigi, a drog vagy éppen a penge...

Summer '09 ~Bezárt~

http://summer09byjustagirl.blogspot.hu

Szerzője. ~Csakegylány~


Summer '09
Ashlyn Higgins vagyok. Igen, Paul Higgins, a One Direction menedzserének a lánya. Mindenki azt gondolja, hogy ebből kifolyólag én is teljesen oda vagyok a fiúkért, de ez nem igaz. Sőt, szerintem a világon nincsen nagyobb utálójuk, mint én. Hogy miért? Mindent megtettem, hogy apa figyeljen rám, hogy büszke legyen rám. Egy zene suliba jártam, tudok gitározni, zongorázni és dobolni. A zene mellett a másik szenvedélyem a nyelvtanulás, nyelvvizsgám  van franciából, németből és spanyolból, szín ötösre leérettségiztem, valahogy sikerült matekból is, pedig ahhoz egyáltalán nem értek. Reméltem, hogy talán egy kicsit büszke lesz rám, de még egy váll veregetést sem kaptam tőle és ez nagyon fáj. Anyukám két éve meghalt, azóta úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Legszívesebben már régen elköltöztem volna otthonról, mert májusban betöltöttem a 18-at, csak a lassan három éves öcsém  miatt nem teszem meg, meg különben is felesleges lenne, apa így is alig van itthon, volt már olyan is, hogy két hónapig nem láttam, mert állítólag a fiúkkal kellett lennie. Tudom, hogy őt is nagyon megviselte anya halála, talán az emlékekkel nem tud megbirkózni, amik itthon várják, de közben elhanyagolja a két gyerekét.Talán nekem már nincs is olyan nagy szükségem a támogatására, de Adamnak, az öcsémnek van, így is elég neki, hogy anya nélkül kell felnőnie. Szóval, az indok nagyon egyszerű, amiért utálom azt az öt bájgúnárt: elvették tőlünk az apánkat.
Az elején még kedveltem őket. Harryt még személyesen ismertem is, mert 2009-ben együtt voltunk egy torquay-i zenetáborban és elég jóban voltunk, egyszer voltam náluk Holmes Chapelben, de a nagy távolság miatt nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Mikor apa megkapta őket az X-Faktor után tök boldog voltam, gondoltam, hogy majd újra találkozhatok vele, de aztán jött anya halála, apa pedig szinte teljesen a munkájába menekült. Néhányszor már voltak nálunk a fiúk, de én akkor bezárkóztam a szobámba, úgyhogy apa el sem mondta nekik, hogy egyáltalán vagyok, nehogy magyarázkodnia kelljen miattam.
Most leérettségizett 18 évesként tengetem a napjaimat, nem gondolva a jövőre. Egyetemre nem szeretnék menni, de a nyelvvizsgákkal és a hangszerekkel tudnék és szeretnék dolgozni valamit. Szívesen belépnék egy bandába, de csak amolyan háttérzenészként. Nem szeretnék híres lenni, szeretek elvegyülni a tömegben. Nem szeretek a középpontban lenni, azt meg végképp utálnám, ha minden lépésemet figyelnék, nem mehetnék ki akármiben az utcára anélkül, hogy megszólnának, nem mehetnék le anélkül sétálni, hogy egy csomóan odajönnének hozzám jó pofizni. Igen, háttérzenész szívesen lennék, majd megkérem apát, hogy segítsen keresni valami ilyen munkát, ismer egy csomó híres embert és úgyis holnap jön haza. Már előre várom...

2013. szeptember 17., kedd

Első bejegyzés~

Üdv Kedves Idetévedő Idegenek!

Ez életem első blogja (én csak olvasom a blogokat és nem írom őket ), ezért fogalmam sincs mit, hogyan írjak, tegyek vagy bármi. Szóval nézzétek el nekem az esetleges bakikat. :) Mivel elég sok fanfictiont olvastam már és egy némelyik be is lopta magát a szívembe, ezért szeretném kitenni ide, hogy ha más is kedvet kapna ahhoz, hogy elolvassa őket akkor itt egy helyen megtalálja. Persze prológust/bevezetést sem tudok írni úgy hogy aminek nincs, oda én próbálok valamit több kevesebb sikerrel írni. Persze akinek kifogása van a blogja közzététele ellen, az írjon rám, és leveszem :) Lehet hogy már van/vannak ehhez hasonló blogok de én mégis szeretném gyarapítani az ilyen blogok körét. :D 

További jó olvasást!

F.